2016. július 31., vasárnap

A mi alternatív esküvőnk - a szolgáltatók

Ahogy a korábbi bejegyzésben bemuttattam, az esküvőnk koránt sem a hagyományos mederben zajlott. A hivatalos szertartás külföldön zajlott, majd Budapesten külön ünnepeltünk a családdal és a barátokkal is.

Szerencsére találtunk olyan szolgáltatókat, akikkel mindezt görgülékenyen le tudtuk bonyolítani. Szerettük volna megkönnyíteni a dolgunkat és olyan szakemberekkel dolgozni, akikre szabadon rábízhatjuk magunkat - utólag azt tudom mondani, hogy ez tökéletesen sikerült. Ebben a posztban szeretném bemutatni a szolgáltatóinkat, hátha valaki épp megbízható partnereket keres. :)

Az előkészületek

Számomra a legfontosabb dolog az volt, hogy nagyon jó fotósunk legyen, akivel megtaláljuk a közös hangot és magas színvonalon is dolgozik. Nagy rajongója vagyok a Pillanart Facebook oldalának, így először náluk érdeklődtem - természetesen 4 hónapra előre esélyem sem lefoglalni onnan bárkit. Az egyik fotós azonban rendkívül segítőkészen ajánlott több másik fotóst is. Egyikükkel találkoztunk személyesen - a legnagyobb meglepetés itt ért minket, ugyanis a portfólióként hozott fotókönyv borítóján egy kolléganőm esküvői képe köszönött. Végül után mellette is döntöttünk: Tóth András készítette a képeinket a budapesti eseményeken, beleértve a jegyesfotózást is.

A gyűrűk terén nem keresgéltünk sokáig - a jegygyűrűm készítőjétől, a Feiltől vásároltuk meg a karikagyűrűket is.

A külföldi esküvő

A külföldi esküvő ötlete később jött, mint ahogy leszerveztük az amerikai nyaralásunkat, így a keretek és a lehetőségek viszonylag adottak voltak. Rövid tanakodás után a külföldi ceremóniát a The Little White Wedding Chapelben tartottuk, Las Vegasban, ahol a fotókat egy helyi magyar fotós, Redl-Nagy Zoltán készítette. Hatalmas segítség volt számunkra, hogy egy magyarul beszélő, a helyszínt jól ismerő szakembert találtunk. Zoltánhoz nagy szerencsével, egy ajánlás alapján jutottunk el.

A szertartáson viselt ruhám kiválasztásánál nagyon fontos szempont volt, hogy könnyen szállítható legyen, egyedül is fel tudjam venni és kényelmes legyen a várható hőségben is (végül a ceremónia napján 43 fok volt!). Ezen kritériumok alapján Kovács Erika készített nekem egy egyszerű, de nagyon elegáns menyasszonyi ruhát. Volt nagy meglepetés, amikor kiderült, hogy a ruha olyannyira helytakarékos, hogy össze lehet hajtani egy 20x10 centis csomaggá.

Helyi kapcsolatok hiányában a hajamat és a sminkemet én készítettem el magamnak. A hajamat egyszerűen csak behullámosítva kiengedtem, a sminkemhez pedig az itthon elkészített próbasminkem adta a mintát. A visszajelzések alapján mindkettő jól sikerült. :)


Ruha, haj, smink

Mivel itthon összesen 75 vendéget vártunk két eseményre (ebéd a családdal, buli a barátokkal), úgy döntöttünk, hogy komolyabban készülünk és kölcsönzünk nekem egy klasszikus menyasszonyi ruhát. A ruhát végül az Almássy Éva Szalonból választottam, a Max Chaoul egyik modelljét. Nagyon szép volt, de be kell vallanom, sokkal jobban éreztem magam az egyszerűbb ruhában. :)


Évek óta a Perényi Szalonba járok, így a hajam is ott készült. Sosem jártam még annyit fodrászhoz, mint ebben az időszakban: szinte hetente váltották egymást a festésre, próbahajra, igazításra kiírt időpontok. A sminken sokat gondolkodtam, végül a MAC Westendben készült el. A MAC szolgáltatásában benne van, hogy a smink elkészítésének árát le lehet, illetve le kell vásárolni az üzletben - mivel épp terveztem egy-két jobb minőségű termék beszerzését, ez nagyon kapóra jött. A próbasmink alatt elkészült sminket készítettem el magamnak külföldön, ami elég könnyű volt, mivel kaptam róla egy face chartot is.

Szertartás és ebéd

A budapesti események egy szűk, családi körben tartott ceremóniával és fogadással kezdődtek. Mivel a külföldi esküvő volt jogilag hivatalos, itthon már nem tarthattuk polgári esküvőt, templomit pedig nem szerettünk volna. Szerencsére ilyen esetekre létezik a szertartásvezetők intézménye, akik tökéletesen ismerik az esküvői szertartásokat és le is vezénylik őket. Mi is egy szertartásvezetőt hívtunk, aki egy hagyományos polgári szertartáshoz hasonló szertartást celebrált, azzal a különbséggel, hogy az eskü szövegét mi választottuk. Úgy éreztük, így igazán személyesre sikerült.

A ceremónia és család számára tartott fogadás a Robinson Étteremben volt. Több helyszínt is megnéztünk, végül teljesen beleszerettünk a Robinson teraszába, ahol igazi tóparti hangulat uralkodik, a háttérben a tóval, kacsákkal, szökőkutakkal. Az ebéd megrendelésekor választhattunk a fix menüsor, illetve egy szűkített étlap között. A szűkített étlap az étterem kínálatának azokat az elemeit tartalmazta, amiket rövid idő alatt, nagy tömegben is el tudnak készíteni, így ideálisak egy esküvőre, ahol azért tartani kell a menetrendet. Rövid megfontolás után a szűkített étlapos megoldást választottuk, amin a vendégek először meglepődtek, aztán mindenki örült neki, hogy szabadon válogathat.

Az ebéd után felszolgált tortát egy kedves barátunk testvére, Madar Zsófia sütötte. Zsófi nagyon tehetséges cukrász, csodálatos formatortákat készít, így amikor először felmerült az ötlet, hogy egy különlegesebb tortát szeretnénk a barátoknak szervezett bulira, azonnal rá gondoltunk.


A dekorációt, a csokromat illetve a köszönőajándéknak szánt virágdobozokat a Robinson Étterem dekorációs partnere, a Casa Provenza Virágszalon csapata készítette. Engem személyesen teljesen lenyűgőzött az a profizmus, ahogy a szalon tulajdonosa, Rozsondai Attila készült velünk az eseményre. Gyanítom, már több száz rendezvény van a háta mögött, így pontosan tudta, mire kell figyelni, mire lehet szükség és ezt a tudását megosztotta velünk. Mivel az étteremnek szorosan együttműködő partnere, teljesen rábíztuk magunkat a dekorációt illetően, hiszen pontosan tudja, mit lehet kihozni a helyszínből. Nem is csalódtunk, nagyon szép volt minden.

Az esküvő afterparty

A fogadás után a vendégek hazamentek, mi pedig mentünk tovább a barátoknak rendezett afterpartyra, amire a Spíler Shanghai Secret Barjában került sor. Ezen a helyszínen egy céges rendezvényen voltam először és nagyon megtetszett a hangulata. Itt is egy nagyon profi csapattal dolgozhattunk, az első vendégek érkezésétől kezdve gördülékenyen levezényelték az egész programot. Nekünk csak a barátainkkal kellett foglalkozni, ami hatalmas könnyedség volt.

A program itt is kifejezetten minimalista volt: a vendégfogadás után levetítettük a külföldi ceremóniáról készült videót, majd egy könnyed vacsorát követően felvágtuk a tortát.

Az este alatt a zenét a hely DJ-je szolgáltatta. A Spiler Shanghainak nagyon erős a stílusa, így nem igényelt komolyabb dekorációt. A Casa Provenza csapata ide csak pár szál virágot hozott az asztalokra, ami a kevesebb több elvét követve megadta az ünnepélyes hangulatot.

Bár nem tartottunk menyasszonytáncot vagy hasonlót, az afterpartyra volt egy piros csipke menyecskeruhám, amit szintén az Almássy Éva Szalonból kölcsönöztem.

Az esküvő összességében nagyon jól alakult és nagyon boldog voltam, hogy sikerült úgy alakítani, ahogy terveztünk - intim hangulatú külföldi szertartás és utána egy egyszerű, de elegánsan és szépen lebonyolított esküvő mindenki megelégedettségére.


A szolgáltatók listája 

Smink: MAC Westend
Menyasszonyi és menyecskeruha: Almássy Éva Esküvői Ruhaszalon
Menyasszonyi cipő: G. Westerleigh

Esküvői fotós, Budapest: Tóth András
Esküvői fotós, Las Vegas: Redl-Nagy Zoltán
Karikagyűrűk: Feil
Szertartásvezető: Szűcs Judit
Esküvői torta: Madar Zsófia

Dekoráció: Casa Provenza 

2016. július 19., kedd

A mi alternatív esküvőnk

2016 elején, kicsivel az 1. évfordulónk után a barátom egy külföldi utazás során megkérte a kezem. Úgy nagyjából 3 éve szintén egy külföldi üzleti út során ismerkedünk meg, így a külföldi lánykérés tökéletesen illett a sorba. Tudtuk, hogy ha már így döntöttünk, akkor hamar össze szeretnénk házasodni, a lánykérés után nem vártunk sokat az esküvővel - 4 hónapra rá már házasok voltunk.

Tavaly több esküvőn is jártunk, az ottani tapasztalatok alapján folyamatosan körvonalazódott bennünk, hogy mi az, amit szeretnénk a majdani esküvőnkre és mi az, amit nem. Ez a folyamatos, tét nélküli ötletelés nagyon hasznos volt, amikor a lánykérés után gyorsan szerettünk volna dönteni és szervezkedni.


Egyikünk sem szeretett volna klasszikus nagy esküvőt, vőféllyel, menyasszonytánccal, töltött káposztával - nehogy félreértsetek, vendégként nagyon élveztük az ilyen esküvőket, de úgy éreztük, hogy mi nem éreznénk jól magunkat egy ekkora esemény középpontjában. Úgy döntöttünk, kis esküvőnk lesz, abból is egy egyszerűsített fajta. Végignéztük, mik azok az elemek, amiket mindketten fontosnak tartunk: legyen egy kis ceremónia, ahol tudunk egymásra figyelni, ünnepeljünk a családdal és ünnepeljünk a barátokkal is, illetve legyen egy fotós, aki megörökíti az eseményeket. A szervezés során a magunk racionális módján úgy intéztük, hogy ezek mindegyike meglegyen, még úgy is, hogy kissé eltér az átlagostól - jócskán feszegetve a hagyományos kereteket.

A végső koncepció végül eléggé eltért a megszokottól, ezért az elején nagyon bizonytalan voltam a fogadtatást illetően. Amikor az egyik fotósjelöltünk "alternatív esküvő" névvel illette a ötletünket, megnyugodtam, hogy ez egy létező trend, nem csak mi térünk el a hagyományoktól. A fotóst pedig felkértünk.


Az esküvőnk végül kis túlzással két héten át tartott és összesen négy eseményt foglalt magába. Ez így elsőre ijesztően hangzik és kérdezhetitek, hogy mi volt akkor ebben egyszerűbb - számunkra az, hogy volt időnk közben magunkra és a vendégeinkre, volt időnk átélni azt, hogy összeházasodtunk. Ezen kívül úgy tűnt, a szervezés is egyszerűbb, ugyanis megkíméltük magunkat sok-sok döntéstől, amit egy klasszikus, nagyobb esküvő esetén meg kell hozni.

A jogilag is érvényes ceremóniát kettesben tartottunk külföldön, egy már korábban lefoglalt nyaralás keretein belül, ahol mindössze egy helyi fotós volt jelen a kápolna személyzetén kívül. A ceremónia napján délelőtt a hotelben készülődtünk, kora délután pedig összeadtak minket egy kis kápolnában, amit a család az interneten tudott követni. Az esemény után felhívtuk a családunkat, fotózkodtunk párat, majd pihentünk a szállodában és barátkoztunk a gondolattal, hogy innentől kezdve férj és feleség vagyunk. A ceremónia estéjén tartottunk egy rövid kreatív fotózást, majd kettesben vacsoráztunk egy csodás étteremben.

A következő esemény már a hazaérkezésünk után történt, egy pénteki napon tartottuk a "hivatalos" esküvőt, ahol a családdal és a barátokkal is ünnepeltünk. Itt az volt a csavar, hogy a két társaságnak külön eseményt szerveztünk - volt egy kora délutáni fogadás egy rövid ceremóniával az elején, szűk családi körben, illetve egy esti esküvői buli, ahol csak a barátok voltak jelen. Összesen 75 vendégünk volt, őket egyetlen eseményen koordinálni már nehezebb feladat lett volna, pláne úgy, hogy idős és fiatal is egyaránt élvezze - szóval úgy döntöttünk, kockáztatunk egy még általunk sem látott ötlettel és szerencsére működött.

A negyedik esemény a sorban a kreatív fotózás volt - a fogadás és az esti buli között esélyünk sem lett volna nyugodt körülmények között fotózni, így két napra rá tartottunk egy külön kreatív fotózást. Nagyon jó élmény volt kipihenve, ráérős tempóban fényképezkedni, szerencsére az időjárás is sokkal kellemesebb volt, mint az esküvő napján.

Az egyszerűsítés jegyében igyekeztünk minél jobban megbízni a szolgáltatókban és elmondhatom, hogy senki sem okozott csalódást. Nem próbáltunk minden apró részletet irányítani, hiszen igyekeztünk olyan szakembereket találni, akik kiemelkedőek a szakmájukban és rájuk bízni magunkat. Például a dekorációt illetve a csokromat aznap láttam én is először, amikor a vendégek, a vendégvárás eseményei pedig mindkét helyen úgy zajlottak, ahogy a helyszín személyzete a legjobbnak látta. Ez a bizalom és a szolgáltatók tapasztalata segített abban, hogy az esküvő napján nem aggódtunk semmin, csak élveztük az eseményeket.

Egy következő posztban részletesen bemutatom a szolgáltatóinkat.

2015. december 30., szerda

2015

Minden évben írok egy ilyen posztot, főleg azért, hogy később emlékeztessem magam arra, mekkora utat tettem meg az elmúlt években. Az idei sem maradhat el annak ellenére, hogy a blog már rég nem a mindennapjaimról szól, inkább a könyvekről, amiket olvasok. Talán ideje lenne átalakítani könyvesbloggá?...

Az utóbbi két évzáró posztot újraolvasva a leglátványosabb különbség, hogy már nincs macskám, akit szilveszter éjszaka a petárdáktól kell félteni - helyette egy csodálatos férfival osztom meg az otthonomat (vagyis mostmár a közös otthonunkat).

Kevés olyan körülmény van az életemben, ami az év során változatlan maradt: kétszer váltottam munkahelyet, visszaköltöztem a belvárosba, így vagy úgy, de meg kellett válnom mindkét háziállatomtól, az apró problémákról és mindennapi kihívásokról már nem is beszélve.

Számos olyan esemény történt a családomban, vagy a baráti társaságomban, ami egy korszak lezárása, vagy egy új korszak kezdete volt. Hetekig válogattam a gyermekkori holmijaim között a családi házunk eladása után és utoljára simogattam meg a kutyámat, aki 13 évig volt velünk. Öt esküvőn vettem részt, köztük a legjobb barátaimén, akik immár boldog házasságban élnek.

Sokszor mondják, hogy egyedül a változás állandó. Az elmúlt évekre visszatekintve hajlandó vagyok egyetérteni ezzel az állítással. Lehetetlen megjósolni, hol leszek, milyen lesz az életem egy év múlva - azt azonban már látom, hogy szeretném az utóbbi hónapokban kialakított elvek mentén élni. Lakás, állás vagy egészség bármikor, egyik napról a másikra átalakulhat, azonban a szeretteink és az élethez való hozzáállásunk átsegíthet ezeken a változásokon és megtanít kihozni belőlük a maximumot.

Legyenek mellettem egy év múlva is azok, akikkel most boldog vagyok és hasonlóan csodás év lesz.

2015. december 22., kedd

Olvasónapló - Kiss Noémi: Sovány angyalok

Kiss Noémi művével hasonlóan sokáig küzdöttem, mint a korábbi posztban bemutatott könyvvel. Nem terveztem előre ezt könyvet,  nem volt az olvasmánylistámon, nem is hallottam még róla, a Libriben láttam a polcon és hirtelen felindulásból megvásároltam.

Alapvetően szeretem a nehéz sorsokat bemutató könyveket, így ennek is nagy reményekkel indultam neki. A történet dióhéjban utólag könnyen elmesélhető, a könyvet olvasva azonban nagyon lassan bontakozik ki. Egy negyvenes éveiben járó, vidéki tanárnő sorait olvassuk, aki a férje meggyilkolása miatti tárgyalásra várva próbálja összerakni, hol siklott ki az élete, hogyan jutottak el oda, hogy csak a gyilkosságban látta a megoldást. A történet lenyűgözően összetett és tanulságos, a női lélek és egy házasság legmélyebb bugyraiba nyerünk betekintést.

Számomra az egyetlen nehézséget az egyes szám első személyben írott, tagolás nélküli stílus okozta - sokszor a párbeszédek és a kavargó gondolatok megkülönböztetése nem triviális, pláne, hogy idősíkok közötti ugrásokkal vegyítette az írónő.

Nehéz olvasmány formájában és modanivalójában is, de ha végigrágja az ember, tanulhat belőle.

2015. október 26., hétfő

Olvasónapló - Lev Grossman: A varázslók

A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol, barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat. (Ismertető a Libri.hu-ról)

Lev Grossman regénye 2009-ben jelent meg Amerikában és vált népszerűvé a nemzetközi toplistákon. Sokan a fantasy újradefiniálásaként, vagy éppen a felnőtteknek szóló Harry Potterként méltatták - a sorozat híre néhány hónapja ütötte fel a fejét az ismerősi körömben, azóta barátkoztam a gondolattal, hogy belekezdjek. 

A továbbiakban némi spoiler előfordulhat, de igyekszem nem sokat beszélni a konkrét cselekményről.

Nálam ez a regény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Őszintén szólva nem tudom megmondani, hogy pontosan mire számítottam, de nem arra, amit kaptam. Egyrészt nagyon lassan haladtam az olvasással, többször megfordult a fejemben, hogy félbehagyom, annyira nem érdekelt, másrészt végig úgy éreztem, hogy ez a könyv sokkal nagyobbat akar fogni, mint amennyit elbír. 

A történet nagyjából 5-6 év eseményeit ölel fel. Főhősünk, Quentin, egy Brooklynban élő fiatal, aki rajong egy képzeletbeli varázslóvilág, Fillory történeteiért. Érettségi után az egyetemi felvételire készül, amikor meghívást kap egy titkos varázslóiskola felvételi vizsgájára, amin alig-alig, de átküzdi magát és megkezdi tanulmányait a kastély falai között. A regény elején erős adagot kapunk abból, hogy a Grossman által alkotott világ miben nem hasonlít a Harry Potter-univerzumra: itt nincs varázspálca, veleszületett mágikus őserő, a varázslatok elvégzése komoly elméleti tudást és kézmozdulatokat igényel. Itt nincsenek hősök, romantikus legendák, kalandokkal teli tanévek, izgalmas történelem, pusztán a tanulás és a kemény munka, aminek a végén koránt sem biztos, hogy teljesértésű varázslói diplomát kap az ember. Ebben a realista hangulatban halad a regény, kisebb-nagyobb kitérőkkel a fiatalok alkoholizmusára, szexuális életére és céltalan életvitelére. 

Az első nagy témaváltás a diplomázás után következik be, ahol is némi rálátást nyerünk, mi történik akkor, ha egy csapat varázserővel bíró fiatalt egy végtelen bankszámlával felszerelve bezársz egy manhattani apartmanba: buli, lézengés, önértékelési és kapcsolati problémák tömkelege. Szerencsére ez a rész nem túl hosszú, ugyanis egyszercsak rájönnek, hogyan tudnak párhuzamos valóságok között utazni és megindul a világok közötti kaland.

A regény harmadik egysége egy ilyen kaland leírása: a kis csapat megérkezik a gyerekkorukból ismert könyvek, Fillory világába, ahol megpróbálnak beavatkozni a birodalomban zajló hatalmi harcokba. Misztikus lények, rejtélyes varázslatok ellen küzdenek, aminek során a trón megszerzése és a béke megteremtése. 

Számomra ezek a hatalmas kontexusváltások nagyon zavaróak voltak, elnagyolt hatást keltett a regény, szinte élvezhetetlenül le lett egyszerűsítve az egyes blokkok cselekménye. A szereplők alig vannak kidolgozva, nincsenek igazi motivációik, Quentin szerencsétlenkedésén kívül egyikük tetteinek okát sem érthetjük meg. A körülöttük lévő univerzumból egy-egy apró elemet ismerünk, nem tudjuk meg, mi működteti a varázsvilágot, milyen erők dolgoznak, mi a célja egy-egy jelenségnek. 

A könyv a vége felé, a kaland leírásánál érdekessé vált, emiatt talán nem volt akkora veszteség az előtte lévő 300 oldalt is végigolvasni, de nagyon kevés esélyt látok arra, hogy elolvassam a sorozat második kötetét.