2012. április 8., vasárnap

La guerre est déclarée (2011)

La guerre est déclarée című francia film április 5. óta fut a magyar mozikban Szemünk fénye címmel (eredeti jelentése: hadüzenet). Húsvét vasárnap, jobb program nem lévén kiruccantam a Puskinba, mert az ajánlók alapján már korábban kiszúrtam magamnak - ha francia dráma, akkor jöhet.

A film több szempontból is különleges: megtörténet estet vitt filmre a rendezőnő, a saját házassága és gyermeke történetét; volt férjével együtt írták a forgatókönyvet, ráadásul ők játsszák a főszerepeket is. A történet szerint egy boldog fiatal pár fiáról 18 hónapos korában kiderül, hogy rákos - a család harcát látjuk a vásznon: hogyan próbálják megőrizni optimizmusukat és hitüket, hogyan tesznek meg mindent annak érdekében, hogy rendbe jöjjön a fiuk, mit tudnak megőrizni magukból egy ilyen hír után. Amikor megtudtam, hogy ezt a történetet azok adják elő, akik átélték, úgy döntöttem, nekem ezt látnom kell.


Négyen voltunk a teremben, rajtam kívül még három unatkozó nyugdíjas ült be a filmre: hiba, ezt több embernek is látnia kellene. Mindenki másért meríthet belőle erőt: nekem megmutatta, hogy ha megteszünk mindent a gyógyulásért, meghozzuk az áldozatokat, akár sikerülhet is. Erre az üzenetre volt a leginkább szükségem.

Nincsenek megjegyzések: