2012. augusztus 13., hétfő

Csak menni, csak menni

Csak menni, csak menni előre, mert azt mondták, hogy ott a cél. Évek óta így működöm, a legtöbb problémán így tudtam átevickélni. Egy mantra volt: hosszútávon megéri!


Most azonban kicsit úgy érzem magam, mintha belöktek volna egy sötét alagútba, azzal az üzenettel, hogy valahol a végén egy nagyon fényes mezőre lehet kilyukadni - ha nem indulok el benne, akkor viszont borítékolva van, hogy sok jóra nem számíthatok. Sokáig nagyon lelkesen bandukoltam, sőt, egyenesen rohantam bele a sötétbe, néha azonban úgy tűnik, mintha nem lenne közelebb a vége - mintha az apró, egyszer-egyszer felbukkanó csillagok csupán az eltévedt turisták zseblámpáihoz tartoznanák.

Nagyon kevés dologban hiszek, az egyik az, hogy csak hinni kell és sikerülni fog. Kerítek én is egy zseblámpát, előbb-utóbb talán úgysem lesz rá szükség. Igazából nincs más választásom.

Nincsenek megjegyzések: