2012. augusztus 26., vasárnap

Egyetem alatt dolgozni kell

Júliusban kaptam meg a diplomámat a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karában gazdaságinformatikus BSc képzésén (előtte meg feleskettek közgazdásznak, pedig higgyétek el, nem vagyok az, informatika szakterülethez tartozik a szakom - de ez már egy másik kérdés). Hogy miért olyan érdekes ez? A húgom most szintén ezt a szakot kezdi meg, 4 évvel utánam. Igazából még ez sem érdekes annyira. Ami miatt sokszor eszembe jut mostanában ez a kérdéskör, az a testvéremmel folytatott viták sorozata a tanulmányok és az egyetemi élet finanszírozásával kapcsolatban.


Úgy látom a szemem előtt lévő fiatalokon, hogy azt gondolják, a szülők és a diákhitel majd mindent megoldanak, jelentkezhetnek akár költségtérítéses képzésekre is, hiszen a menő egyetemek elvégzése után remek állásuk lesz, könnyen telik majd a törlesztőkre, ők pedig az álláskeresésre abszolút felkészületlenül, de bulizástól jócskán lelakott idegekkel ugyan, de szórakoztató egyetemi létük teljes tudatában veszik majd át a bársonykötésest. A legtöbb diák terveiben nem szerepel, hogy bármilyen állást találjanak maguknak már a kezdetektől fogva és részt vegyenek a tanulmányaik finanszírozásában és ez az, ami megfogott.

Ami dühít ebben a hozzáállásban, az jellemzően az, hogy azt hiszik, hogy ez ennyire egyszerű és őszintén hisznek benne, hogy így lesz. Hisznek abban, hogy a friss és ropogós papírjuk elég lesz arra, hogy pillanatok alatt megkapják az álomállást minden munkatapasztalat és felkészületlenség nélkül. A legszebb, amikor a lezser, diákhitelből tengődő, dolgozni nem nagyon akaró hozzáállásra az a mentség, hogy máshogy nem menne, hiszen a munka rengeteg időt vesz el. Van egy jó hírem esetleges kezdő egyetemista olvasóim számára: a legtöbb munkahelyen magasról tesznek arra, hogy téged csak átrugdostak a vizsgákon vagy summa cum laude teljesítetted (pláne, hogy például a BCE kimeneteli követelményei csak 0,25-ös súllyal veszik figyelembe a teljesített tárgyak átlagát).

Már az iskola elkezdésekor is a diplomával szerezhető álláshoz járó soknullás számok ugrálnak a felvételizők szeme előtt - ha annyi embert érdekelne valóban az informatika, mint ahányan felvételiznek rá, már nálunk lenne a második Szilícium-völgy. A legtöbb diák az alapján választ szakot, hogy melyikkel a legkönnyebb jó álláshoz jutni. Ha egy kicsit konyítanak is hozzá, akkor még jobb, ha még az érettségi tárgyak is passzolnak, az maga a kánaán. Mivel ez a fő szempont, a leendő szakma iránti érdeklődés is jelentősen visszaesik majd az első vizsgaidőszak után - ha nem elég kitartó az illető, akkor elkedvtelenedik, nem érzi jól magát, de természetesen nem keres más szakot, hiszen az eredeti szakból jön majd a jó fizu. Innen pedig egyenesen következik az, hogy meg sem próbál minél előbb elhelyezkedni a szakmájában, így gyakorlatilag nulla lelkesedéssel és hozzáértéssel kerül ki a munkaerőpiacra, persze soknullás fizetés nélkül amiből nehéz lesz törleszteni az évek során felhalmozott diákhitelt.

Az egyetem melletti munka mellett szeretném letenni a voksomat több okból is: egyrészt jelentős terhektől szabadítja meg a családot, ha nem ők állják az összes bulit a félév során, másrészt még a legminimálisabb munkatapasztalat is kiemeli a tömegből azt a néhány fecskét a diplomaosztó után (kis szerencsével már előtte is).

Természetesen van, akinek sikerül jó állást találnia anélkül, hogy az egyetem alatt a kisujját is mozdította volna, nem állítom, hogy nincs ilyen. Ettől függetlenül hatalmas hiba már az egyetem kezdetekor abban bízni, hogy a diploma mellé zsíros állásajánlat is lesz csak azért, mert jár. Nem jár, meg kell érte küzdeni. Olyan meg pláne nem jár, amiből kapásból milliós adósságot fogsz törleszteni, ezzel békélj meg.

Nincsenek megjegyzések: