2012. augusztus 12., vasárnap

Kapcsolatok a vásznon - mozihétvége

A héten, illetve a hétvégén három filmet is láttam, ami a párkapcsolatokról szólt változó megközelítésben: 2 Days in Paris (2007), Hope Springs (2012), Two Lovers (2008). Egyik film sem az a tipikus limonádé hatalmas happy enddel, mindegyik a kapcsolatok nehézségére és bonyolult természetére világít rá, ezért jócskán elgondolkodtattak. Azért szedem itt össze őket, mert szerintem mindegyik külön-külön vagy akár így, egymás után nézve is adhat néhány új nézőpontot a párkapcsolatokról alkotott képhez.

A 2 Days in Paris (2007) című film egy összeszokott páros egy hétvégéjét mutatja be: visszatérnek a lány (Julie Delpy) szülővárosába, Párizsba, ahol a pasi (Adam Goldberg) kénytelen szembesülni a lány szüleinek idegesítő szokásaival, az idegen környezet okozta szorongásokkal és a párja múltjával. A film egy nagyon nehéz kérdést boncolgat: ismered egyáltalán azt az embert, akivel évek óta megosztod az életed?

- Nem csináltam semmi rosszat!
- Honnan tudjam, hogy mit tartasz te rossznak?


A film közben jókat mosolygunk azon, mennyire apró dolgokon mekkora veszekedések alakulhatnak ki, illetve mennyire rutinossá válhat egy kapcsolat, mentessé minden intimitásból. A mosoly között azért érdemes elmerengeni azon, honnan olyan ismerős egy-egy szituáció.

A Hope Springs (2012) Meryl Streep legújabb filmje a mozikban. Mivel a magyar címe (Amit még mindig tudni akarsz a szexről) borzasztóan félresikerült, könnyen lehet, hogy célcsoportot is téveszt, a vacak címmel megcélzottnak pedig csalódást okoz. A film ugyanis koránt sem arról szól, hogy két ember szextippeket kér egy pszichológustól 31 év házasság után, pedig a trailerből is könnyen ez jön le.

A Hope Springs valójában az egyik legszomorúbb film, amit mostanában láttam. Egy hosszú házasság történetébe csatlakozunk be 4-5 évvel azután, hogy kirepültek a gyerekek és a szülők kettesben maradnak. Döbbenten fedezik fel, hogy eljárt felettük az idő, már nem együtt, csak egy házban élnek és minden kapcsolatuk a reggeli felszolgálására és a rutinszerű esti vacsorára korlátozódik, még csak közös hálószobájuk sincs - ahhoz, hogy az életük ne legyen kilátástalan a következő 20-30 évre, lépniük kell, méghozzá gyorsan és fájdalmasan. Már az alapszituáció indulása, azaz a párterapeuta felkeresése is jól érzékelteti a helyzet súlyosságát: javítani csak a feleség akar, a férj (Tommy Lee Jones) csak egy kollégája unszolására indul útnak ("Menj és egy évig csendben lesz az asszony!").


Az alkotók nagyon jól érzékeltetik a pár kapcsolatának alakulását és a terápia hatását, Meryl Streep és Tommy Lee Jones alakítása pedig annyira részletgazdag, hogy sikerül bemutatni ezt a rendkívül összetett témát a rövid játékidő ellenére is. Ha nézitek, figyeljetek a színészek apró rezdüléseire is, ezek teszik igazán hatásossá a történetet. Ha a néző nem figyel, könnyű ráfogni, hogy egy felszínes filmet látunk: olyan mély problémát próbálnak bemutatni, amire igazából kevés a 100 perc játékidő, ezért néhány jelenet indokolatlannak és felszínesnek hathat. Fontos azonban belegondolni abba, mit is próbálnak azzal a kiragadott részlettel elmondani a szereplők házasságáról, végig kell gondolni, milyen érzelmek, gondolatok húzódhatnak a háttérben és akkor egy nagyon értékes tanulságot kaphatunk.

Hasonló témájú egyébként Meryl Streep, Steve Martin és Alec Baldwin főszereplésével készült It's Complicated (2009) is. Nagyon örülök annak, hogy nem csak a királylány megtalálja a hercegét jellegű filmekkel bombázzák az embereket a mozikban, hanem előkerülnek végre a házasság nehézségeit bemutató filmek is.

A Two Lovers (2008) volt az utolsó a három film közül és első gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy Joaquin Phoenix-től kiráz a hideg. Már a nyitóképtől frászt kaptam, a film ugyanis azzal indul, hogy Joaquin figurája hajnalban a hideg folyóba ugrik és megpróbál öngyilkos lenni, majd meggondolja magát, segítséget kér és szépen csendben hazasettenkedik a szülői házba, ahol kiderül, hogy nem is ez az első eset.


Szép lassan képet kapunk arról, miért jutott idáig a főszereplő: elhagyta a menyasszonya, ráadásul nem is azért, mert mást szeretett, hanem mert mindketten olyan genetikai betegséget hordoznak, aminek következtében a születendő gyerekeik nem érnék meg a felnőtt kort. Van egy összetört szívű férfi, akinek még csak nincs is kit hibáztatnia azért, mert romokban az élete, ezért olyan állapotba kerül, ami már gyógyszeres kezelést indokol.

Mikor kicsit összeszedi magát, belép az életébe két nő is: a szülei által választott, üzleti és társadalmi előnyöket jelentő Sandra (Vanessa Shaw) és az izgalmas, zabolátlan Michelle (Gwyneth Paltrow). Mindkettővel viszonyt kezd, a két nő csodásan kiegészíti egymást: egyik oldalon a stabil, de unalmas jövő, másik oldalon a tengernyi bonyodalommal járó szenvedély. Nem szeretném lelőni a poént, de érdemes elgondolkodni a film utolsó nagy jelenetén, a családi körben tartott szilveszteri buli kimenetelén és figyelni a két szimbolikus tárgy, jegygyűrű és a bőrkesztyű útját.

Nincsenek megjegyzések: