2012. augusztus 15., szerda

Nem a semmiből jött az ötlet

Többen is mondták már, hogy inspirálom őket azzal, hogy életmódot váltottam nagyon rövid idő alatt, ami nagyon jól esik nekem. Nem szeretnék azonban hamis fényben tetszelegni, ezért úgy döntöttem, leírom nektek, mi is áll a váltás hátterében.

Úgy nagyjából egy évvel ezelőtt még 15-20 kg-al nehezebb voltam. Pontos számokat nem tudok, mert hosszú évekig nem álltam mérlegre, az első hivatalos mérés tavaly augusztus 29-ről származik, akkor voltam 78,9 kg. Egy hirtelen döntéssel indult a történet, akkor kerestem fel a háziorvost, amikor egy hetes lovastábor után, napi 2x3 óra lovaglás és kirándulás után úgy jöttem haza, hogy nem fogytam egy grammot sem. Nagy szerencsém volt, hogy a doki nem küldött haza azzal, hogy egyek kevesebbet.

Hosszas orvoshozjárás és egyéb huzavonák után lassan összeállt a kép: minden tünet hátterében egy anyagcsere-rendellenesség, az inzulinrezisztencia áll. Ezt a betegséget néhányan könnyen azonosítják a cukorbetegséggel, hiszen a kezelése hasonló, de ami nagyvonalakban a lényeges különbség: inzulinrezisztencia esetén inzulinból termelődik sok, ami leviszi a vércukrot, míg a cukorbetegség esetén az inzulinból lehet kevés. Ennél többet nem merek a cukorbetegségről írni, mert arról nem tudok szinte semmit.

Lényeg a lényeg, az inzulinrezisztencia alapmechanizmusa a következő: a szervezetben alapesetben az inzulin az inzulinreceptorok segítségével juttatja el a vérben lévő cukormolekulákat a sejtek belsejébe. Inzulinrezisztencia esetén megborul ez az egyensúly, nem működnek rendesen a receptorok, a cukormolekulák nehezen jutnak a sejtekbe, emiatt cukormolekula maradna a vérben. Azért, hogy ez ne történjen meg, a szervezet esztelen mértékben elkezdni pumpálni az inzulint mindaddig, amíg a sejtekbe elegendő cukormolekula nem jut. Mivel azonban bajok vannak a receptorokkal, ez az információ is lassan jut el a központba, azaz a végére rengeteg inzulin és kevés cukor marad a vérben (forrás: Mens Mentis Egészségközpont 1, 2, 3). Így fordulhat elő, hogy egy cukorterhelés során a pohár cukor megivása után alacsonyabb a vércukorszint, mint előtte.


A vérben lévő túl sok inzulin felboríthatja a hormonrendszert, mindenféle problémát okozhat, többek között ez felelt az elhízásért is - meg is volt hát a felelős a sok plusz kilóért.

A diagnózis felállítása után kezdődött a kezelés, amely három pillérből áll: mozgás, diéta, gyógyszerek. Megsúgom: borzasztó nehéz ennyire megváltoztatni az életmódodat egyik napról a másikra, még most, 10 hónappal a program elkezdése után is döcög néha a szekér, az étrenddel kapcsolatban újra fel kell keresnem egy szakembert. A diéta a legnehezebb a kezelésben, hiszen a sportba szépen lassan beleszokik az ember, akár meg is szereti, de a mennyiségben, minőségben és még időpontban is korlátozott étkezések rendszere kissé megviseli az idegrendszert. Nem mindegy, hogy miből, mikor és mennyit eszem - mivel a szervezet nem tudja szabályozni az inzulinszintet, a bevitt tápanyagokkal nekem kell ezt megcsinálni. Bonyolult.

Szép lassan persze elkezdtem mozogni, odafigyelni az étkezésemre, kerülni a szénhidrátokat, szedni a gyógyszereket, mostanra úgy-ahogy beállt a dolog, el is tűnt rólam több, mint 15 kg. Most jön a neheze, hiszen mindezt tartani is kell. Ez az állapot nem gyógyítható, de a szabályok betartásával féken tartható - a szabályok biztosította keretek közötti csapongások lenyomata ez a blog is. Remélem, a blogon  keresztül néhányan kedvet kaptok majd a sporthoz, a normális étkezéshez (bár erről még nem írtam) az enyémhez hasonló, erős pofonok nélkül is. Akkor már megérte mindezt leírni :)

1 megjegyzés:

gabesas írta...

Gyógyszert mit kaptál? Metformint? És rögtön az elején, vagy megvárták amíg lemegy x kiló?