2012. augusztus 22., szerda

The Machinist (2007) [spoiler]

Első blikkre azt mondanám, hogy lövésem sincs, miért nem jelölték legalább egy komolyabb díjra Christian Bale-t a főszereplő, Trevor megformálásáért a The Machinist-ban (abban az évben, amikor például Johnny Depp Finding Neverland-ben nyújtott alakítása befért a legjobb férfi főszerepek közé).

Trevor gépész. Kidolgozza a lelkét a gyárban, esténként egy Stevie nevű prostihoz jár, minden nap a reptér kávézójában iszik egy kávét, már több, mint egy éve nem aludt, alig eszik, így egy élő csontvázként borzolja a kedélyeket.


Trevor az álmatlanság mellékhatásaként képzelődik, sokat. Először csak egy új kollégát, aki miatt egy másikat majdnem megöl. Majd néhány cetlit a hűtőre, amelyeken lévő akasztófás játék megfejtése a megelevenedő rémálmainak aktuális szereplőjét jelöli. Nem tudja már, mi a valóság, miért hasonlít a kedvenc pincérnője az anyjára, miért ömlik a vér a fagyasztójából, miért van az életére törő ismeretlen a kollégájával egy képen, nem érti, miért tűnik úgy, mintha összeesküdött volna vele a világ.

A film nem ringatja hamis biztonságba a nézőt azzal, hogy már az elején megmutatja, hogy mégis miért nem alszik ez az ember - nem, a nézőnek is végig kell követnie Trevor szenvedését, a fenyegető üzeneteket, a hirtelen lebetegedő gyereket, a cserbenhagyásos gázolást a piros cabrióval. Minden mozzanatot figyelni kell ebben a rendkívül nyomasztó képi világban, hogy megértsük, mi okozza Trevor szenvedését.

A történetet úgy csavarják, hogy csak akkor legyen világos a megoldás, amikor Trevor számára is azzá válik: egy kisgyerek ellen elkövetett cserbenhagyásos gázolás miatti bűntudat az, ami miatt képtelen nyugodtan aludni. Tökéletes záróképek egyike a bűnős feloldozását jelentő börtönzárka, ahol végre kialudhatja magát a beismerő vallomás előtt.

Számomra ez a film a bűn és bűnhődés témakörének egy tökéletes megjelenítése.

Nincsenek megjegyzések: