2012. december 31., hétfő

Kevés volt a könyv

Filmek és sorozatok mellett a könyveket is viszonylag sűrűn forgatom, bár ez az idei olvasónaplóm alapján nehezen hihető, de ha látnátok, mennyi könyvem van.. Főleg romantikus könyveket, fantasyket és szakkönyveket olvastam idén. Ez a hárompluszegy tetszett a legjobban:

Sarah Turnball: Kezdjük újra Párizsban
Sarah ausztrál íróként, riporterként bejárja a világot, majd szerelembe esik és letelepedik Párizsban.

Egyrészt imádom Párizst, egy szalvétát is el lehet nekem adni, ha Eiffel-torony van rajta, másrészt pedig azért, mert nem kertel, ha kell szidja, ha kell a pokolba küldi a franciákat, a várost, meg az egész chic-et, de közben kellő alázattal és csodálattal szemléli, ráadásul nagyon jó humora van.

Katie Fforde: Szerelem kétszer
Egy londoni, egyedülálló anyuka vidékre költözik, történetesen épp a gyerek sosemlátott apjának gyerekkori háza mellé.

Sablonosnak tűnhet, talán egy kicsit az is, de rendkívül bájos, humoros. Katie Fforde összes itthon megjelent könyvét olvastam, szeretem azt az értékekkel teli, vidéki angol miliőt, amit a regények köré teremt. A nőalakjai romantikusak, de erősek, nem ismernek pardont, ha a saját életükről van szó.

dr. Máté Gábor: A test lázadása
Máté Gábor elméletének lényege, hogy a komoly fizikai betegségek sosem derült égből villámcsapásként jönnek, hanem hosszan tartó lelki traumák hatásaként jelentkeznek.

A könyv rávilágít arra, hogy merni kell boncolgatni a lelki sebeket épp azért, hogy a fizikai problémákat csökkentsük vele. Engem inspirált, amióta elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, kevesebbet fáj a fejem és a lábam. Lehet, hogy van benne valami.

Susan Collins: Az éhezők viadala-triológia
A jövőbeli Észak-Amerikában az államok helyén 12 körzetet alakítottak ki, akiket egy központi hatalom irányít. A megfélemlítés eszköze az Éhezők viadala, ahova a körzetek 2-2 fiatalt küldenek, akik egymást gyilkolva küzdenek meg az életben maradásért. Amikor Katniss kerül a kiválasztottak közé, nemcsak, hogy megnyeri a versenyt, de lázadó természetével és vakmerő cselekedeteivel forradalmat robbant ki, ami végül az elnyomó hatalmak megdöntéséhez vezet.

Újabb mese a Harry Potter-Twilight nyomvonalon, bár ennek a világa kevésbé összetett. Katniss figurája az elején iszonyú jó, a filmben őt alakító Jennifer Lawrence még megnyerőbbé teszi. Kissé harrypotteres, de női kiadásban.

2012

A tavalyi évösszegző posztomban is azért voltam hálás, hogy értékes embereket ismertem meg: ez szerencsére ebben az évben sincs másként. Sajnos, nem sajnos, még 1,5 óra van hátra 2012-ből és én egyedül ülök itthon a kanapémon, nézem a filmeket egymás után és teát iszogatok az Oslóból és a Koppenhágából való bögrémből. Jut eszembe, nem ártana egy újabb adagot főzni. Nem bánom, hogy így alakult, hogy nem valahol partizom. Majd jövőre, talán.

Összességében ez egy nagyon jó év volt. Nem is tudom, tudnám-e azt mondani bármire is, hogy rossz volt, biztosan nem. Februárban bekerültem az ország egyik legjobb munkahelyére, ahol nagyon jól érzem magam. A nyáron megszereztem végre a diplomámat, amivel kapcsolatban körvonalazódik, hogy már nem sokáig áll egyedül a polc tetején - remélem, jövőre már arról írhatok, hogy belekezdtem egy merőben új tudományterület felfedezésébe. Idén nem mentünk Szingapúrba, pedig mehettünk volna, de nem vállaltam be a munka mellé - lehet, hogy igazam volt, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy enélkül is fantasztikus lehetőségeket kaptunk az élettől.


Nyáron a tesómmal voltam az olimpián, majdnem egy hetet töltötünk el Londonban. Akkor és ott minden bajom volt vele. Tele volt a város, nem volt semmire pénzünk, mindennap a McDonald's-ban ebédeltünk, egymás agyára mentünk - ezzel együtt azonban lehengerlő volt. Egyszerre dobbant a világ szíve, valahol, a sok-sok indulóért mindig drukkolt valaki. Drukkoltunk azért, hogy sportolóink valóra válthassák az álmaikat. Az egész bolygó, és én ott voltam a közepén, a Hyde Parkban. Londonba mindenképp visszatérek! Ha csak egy estére egy Broadway-darabra, akkor is.

Nehéz kiemelni a nagy pillanatokat, hiszen nagyon sok felemelő dolog történt. Igyekeztem mindennek a jó oldalát látni, ezért nehéz is azt mondanom, hogy ekkor vagy akkor nagy sebeket szereztem volna. Minden egyes nap, hét, hónap egy-egy lecke, édes tanulság volt, amivel gazdagabban vágok neki a következő évnek. Nem határozom meg, hol akarom látni magamat 365 nap múlva. Ami biztos, hogy szeretnék tudatosabban több időt szánni magamra és a közvetlen környezetemre, erre készül nemsokára egy részletesebb követeléslista - tőlem, magammal szemben.

Boldog új évet, srácok, remélem, jövőre is magam mellett tudhatlak titeket - én itt leszek.

2012. december 28., péntek

The Perks of Being a Wallflower (2012)

Igazi kincsre bukkantam, amiről még mindig nem tudni, mikor érkezik a magyar mozikba, ez pedig a The Perks of Being a Wallflower (2012).

"Azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy érezzük, hogy megérdemeljük."



Ez a mondat kétszer hangzik el a filmben, bár mindkétszer a főszereplő lány, Sam (Emma Watson) párválasztási szokásaira vonatkozik a megjegyzés, áthatja a másik főszereplő, Charlie (Logan Lerman) egész életét. Két szálon fut a történet: egyrészt a gimnázium első évének beilleszkedési nehézségeit látjuk Charlie szemszögéből, másrészt a Charlie életét alapjaiban meghatározó trauma kibontakozik ki a szemünk előtt.

Spoileres összefoglaló a fehér betűk mögött

A lélek rejtelmei és a gyerekkori traumák hatásaira érzékenyek számára ez a film igazi csemege. A srác múltjában egy súlyos titok lappang, ami miatt teljesen elszigetelődik a környezetétől: gyerekkorában molesztálja a nagynénje, ráadásul a nő az ő szülinapi ajándékáért autókázva szenved halálos balesetet - emiatt Charlie folyamatos bűntudatot érez. Az egészre rájön, hogy gimnázium előtti évben öngyilkos lesz a legjobb barátja, minden búcsúszó nélkül - Charlie szinte önkéntes számüzetésben él, nincsenek barátai, nem kommunikál a családján kívül senkivel. Számomra egyértelmű, hogy Charlie nem tartja magát méltónak az emberek szeretetére - aztán szép lassan barátokat szerez, az első csók, randi, szerelem és társai is apránként beköltöznek az életébe. A végén persze nem marad el az összeomlás, de ott lesz a happy end.

Emma Watson hihetetlenül édes karakterré teszi Sam-et, pillanatok alatt elfelejtettem, hogy éveken át Hermioneként láttam a vásznon. Ezra Miller, Sam bátyjának alakítója szintén nagyon kellemes meglepetés, bár legutóbb a We Need To Talk About Kevin-ben láttam, annál kellemesebb élményt okozni nem nehéz (nem az alakítás minőságe, hanem a film témája miatt).

Remélem, legalább DVD-n kiadják itthon, biztosan felkerül a polcra. A film alapjául szolgáló könyvet már megrendeltem, Charlie hátterére nagyon kíváncsi vagyok.

2012. december 26., szerda

Best of Glee I.

Feltételezem, nem sokan nézitek a Glee c. sorozatot, nekem az egyik nagy kedvencem. A sztori dióhéjban: egy gimnáziumban néhány tehetséges, de népszerűtlen, mondhatni kiközösített fiatalból összeáll egy kóruscsapat egy mérhetetlenül idealista és naív tanár vezetésével. Folyamatosan létszámproblémákkal küzdenek, a menő arcok titokban járnak hozzájuk énekelni, mivel egyik tag sem a legszerencsésebb alkat, magánéletben is mindenféle zűrök vannak. A sztárénekesük, Rachel (Lea Michele) kislánykorában a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, ő ebből az ohio-i kisvárosból lesz világsztár - ő motiválja a kis csapatot, akik évről-évre egyre tovább jutnak az országos kórusversenyen. 

A lenti 3 videó abból a részből van, ahol az országos döntőben küzdenek a győzelemért. 



Glee Season 3, Episode 21 - The Nationals

Ha valaki a díjakra ugrik: a sorozat eddig 4 Golden Globe díjat zsebelt be, 2010-ben és 2011-ben is a legjobb sorozat lett vígjáték és musical kategóriában, illetve két mellékszereplőjét is díjazták már. 

2012. december 24., hétfő

Homeland

A 2. évadzáró után kapcsolódtam be a Homeland-mániába, akkor kezdtem el nézni a legelső epizódot, most ért véget az utolsó. Elsőre megfogott. Néhány nap alatt kipörgettem mind a 24 részt és csak egyet tudok mondani: ha tehetitek, nézzétek. 24 órát töltöttem el vele, de még mindig nem egyértelmű, miről beszélünk - Claire Danes pedig egyszerűen fantasztikus.

A sztori dióhéjban: egy labilis, de munkájában kiváló CIA ügynök külföldi megbizatása során fülest kap arról, hogy egy hadifogságban lévő katona átállt az ellenséges oldalra. Évekkel később körbejárja a világot a hír, miszerint 8 év után kiszabadítottak egy hadifoglyot, aki hazatér Amerikába és bekerül a legfelsőbb körökbe. A kettő között van némi összefüggés.

Viszonylag sok nyomozós sorozatot nézek, ennek ellenére lekötött a Homeland. Váratlan, ugyanakkor teljesen ésszerű fordulatokkal van tele, egy percig nem lehet rajta unatkozni. Kb. minden további, a sztoriról szóló mondat spoiler lenne, így inkább csak annyit mondanék, hogy a Dexterrel egy kategória, 10/10.


Karácsonyi készülődés








2012. december 23., vasárnap

Sorozatmánia 2012

Olykor spoileres lehet, ha belefutottál, ne engem hibáztass, én szóltam!

Az év a magyar HBO első nagy dobásának, a Társas játéknak a befejező részével indult. Az izraeli eredeti tudomásom szerint megmaradt az egy évadnál, de hallottam olyan pletykákat, hogy a magyart folytatni fogják - megérné, ez adta vissza a hitem a magyar sorozatokban és ismertette meg velem a többnyire színházban remeklő színészeket.

A Társas játék remekül előkészítette a terepet az idei második nagy magyar sikernek, a Terápiának, ami szintén egy izraeli sorozat mintájára készült. Futószalagon, könnyek között néztem végig a 40. epizódot, aki kicsit is kíváncsi az emberi lélek titkaira, szánja rá azt a 40x20 percet.

A Grey's Anatomy hűséges nézője vagyok a kezdetektől. Szegény sorozat olykor-olykor csinos hullámvölgyeket produkál, de a 8. és a jelenleg futó 9. évad visszahozta a régi színvonalat. A szereplőgárda folyamatosan frissül, a viszonyok továbbra is kuszák, de nem mentek át szappanoperába - összetett és elgondolkodtató emberi történeteket dolgoznak fel.

Lassan éledt a nagy kedvencem, a Glee. Most tartanak a 4. évadnál, tavasszal, a 3. évad végén mutatták az eddigi legjobb előadásukat, amivel a történet szerint országos bajnokok lettek. Odatették a végére a sztorit is, végre megint volt mögötte komoly tartalom, amit talán sikerült megőrizni a 4. évadra is. A Glee esetében, mint anno a Gossip Girlnél is felmerült az a probléma, hogy mit kezdjenek a gimnáziumok világára szabott történetettel, ha az szereplők leérettségiznek: a megoldás hasonló volt a két sorozatnál, párhuzamos szálakon követtük tovább a gimis és az egyetemi eseményeket. Gördülékeny megoldás, de úgy sejtem, hogy ahogy a GG, a Glee is hamar elfárad.


Egy másik, nagyon lassan magához térő sorozat a Criminal Minds. Már a 8. évadot nézem kitartóan, pedig nagyon nehezen szoktam rá, rettegtem tőle, nagyon félelmetes dolgokat mutattak be, egyszer még rémálmom is volt miatta. Ez a félelem azonban lassan elmúlt, néha már kissé unalomba is fordult, de reménykedem még a dicső folytatásban. Bárki kérdezi, szívesen elmondom, hogy a sorozattörténelmem során látott legszívettépőbb epizód a Criminal Minds 100. része volt, a legokosabb szereplő pedig Reed.

Nemrég jelentették be, hogy folytatják a How I Met Your Mother-t a 9. évadban is. Úgy sejtem, ez lesz az utolsó, már elég rég húzzák a sztorit - kezdett is laposodni a dolog, a karácsony előtti dupla résszel azonban újra visszakerültek az élmezőnybe. Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy ki lesz Ted felesége!

Az első minisorozat, ami szembejött idén, a Black Mirror volt. Iszonyú erős társadalomkritikákkal töltöttek meg 3 epizódot. Gyomor kell hozzá, de megéri.

Sherlock volt számomra az év másik nagy dobása: fergeteges angol stílus, Sherlock Holmes és Watson a modern korba helyezve - 2. évad, 2x3 1,5 órás epizód. Alig várom a folytatást, ami sajnos késik, mert túl menők és elfoglaltak lettek a főszereplők.

Szémomra az egyik nagy csalódás a szintén sokak által imádott Mad Men volt. Néhány évadot megnéztem belőle, de nem kötött le, a régi idők Amerikájának varázsa hamar elmúlt. Na jó, ez nem teljesen igaz, Christina Hendricks felejthetetlen, mint nő. Mivel mindenki imádja a Castle-t, egy barátom unszolására én is belenéztem, de be kell vallanom, hogy egyáltalán nem jött be. Három résznyi esélyt kapott, utána mennie kellett. Hasonló sorsra jutott a The Secret Diary of a Call Girl, illetve a The Client List is. A Girls-ből szintén láttam pár részt, de nem jött be a naturalista stílusa.

A GA spin-offja ként indult a Dr. Addison történetét feldolgozó Private Practice, ami most a 6. évadnál tart. Idén kaszát kapott, nem véletlenül, az én lelkesedésem is aláhagyott az évad elején. Túl kevés szereplő van, már minden puskaport elsütöttek. Kate Walsh továbbra is gyönyörű! A Bones-t is felfüggesztettem. A nyomozások nagyon egyhangúak lettek, a háttérsztori pedig túl kiszámítható. Az előző 6 évadot azért köszönöm. Öltönyös, irodai sorozatok közül tavaly nagy durranás volt a Suits, de a második évad indítása nem tudott magával ragadni, pedig Gabriel Macht-et szívesen nézegettem.

Szintén idén ért véget a Gossip Girl is, bár ez tervezett volt - az utolsó évadot nem volt türelmem végignézni, de az évadzáró után megjelent hogyvolt cikkek elégtétellel szolgáltak - annak drukkoltam, hogy a sorozatos éra legszimpatikusabb párosa, Blair és Chuck egymásra találjon és ez sikerült is. Ed Westwick a csúcs a korosztályában, csak úgy mondom. House doki is utoljára rendelt idén - a sorozat méltó lezárást kapott 8 év után, érzésem szerint jókor hagyták abba.



Felébredt benne a nosztalgia, így visszanéztem a kedvenc Friends epizódjaimat is. Ez volt az első sorozat, amit néztem, az utolsó évadot már az amerikai sugárzással egyidőben (azaz 8 éve vagyok sorozatfüggő). Nem lehet megunni, minden évben újranézek belőle egy-két részt, ahogy a The Sex and The City-ből is.

Sokáig azt gondoltam, hogy a legek legjobbja a Dexter, ami ebben az évadban szinte minden rész után az OMGWTF érzést hagyott bennem. Aztán jött a Homeland, amiből már csak 6 részt nem láttam. Megkockáztatom, hogy jobb, mint a Dexter és ez mindent elmond. Egyetlen problémám, hogy mindkettő következő évada 2013. szeptember táján indul. Mit nézzek addig?..


Filmőrültség 2012

Van egy csodálatos találmány, a Miso, ami azon kívül, hogy "social TV" lévén segít ötleteket gyűjteni arról, mit néznek mások, segít abban is, hogy ha hűségesen checkinelek, akkor lássam, hogy én miket néztem. Kütyü- és checkinmániából nincs hiány, így az idei filmélményeim egész listája megtalálható a profilomban.

Sorozatokat és filmeket vegyesen, szinte éjjel-nappal nézek, most csak az idén látott kedvenc filmjeimet szedem össze.


Az egyik első film, amit 2012-ben moziban láttam, a Brad Pittnek 3. és 4. Oscar-jelölését adó Moneyball volt. A film egy elsőre meglepő ötleten alapul: egy baseball csapatot nem sok általánosan remeklő, hanem több, egy-egy poszton kiváló játékosból kell összerakni. Egy vidéki csapatnál kezdték el pénzhiány miatt alkalmazni a módszert és az eredmény egészen meglepő lett. Ma már a legtöbb csapat ilyen logika alapján épül fel. Érdemes megnézni! Mármint a filmet.

Jártam egy képzésre, ahol a csapatdinamikáról tanultunk, ott néztünk meg egy jelenetet a 12 Angry Men eredeti, 1957-es verziójából, ami után muszáj voltam megnézni az egészet. A meggyőzés és a csoportszerepek dimanikájának tudománya kis odafigyeléssel iszonyú érdekes képet mutat ebben a filmben. Azt hiszem, ez a legrégebbi film, amit eddig láttam. Hasonló, meggyőzésen alapuló sztori volt a The Man from Earth, amiben egy egyetemi professzor próbálja elhitetni a kollégáival, hogy ő valójában 14 000 éve él.

Kevés Woody Allen-filmet láttam eddig, de a Midnight In Paris nagyon bejött. Imádom Párizst, Rachel McAdams-et és a sztori is jól sikerült. Nem véletlenül kapott érte Woody ismét Oscart! A To Rome with Love már nem sikerült ennyire ütősre.

Idén több francia filmet is láttam, ami elindította a lavinát, az a The Intouchables volt, ami már az IMDb TOP250-ben tanyázik és a franciák kiküldték az Oscarra is. Hihetelenül kedves és tanulságos történet egy tehetős mozgássérült üzletember és egy tapasztalatlan betegápoló kapcsolatáról, igaz történet alapján. Remélem, már mindenki látta! A másik francia alkotás, ami nagy hatással volt rám, a La guerre est déclarée volt, aminek a különlegessége, hogy egy borzalmas megtörtént esetet dolgoz fel, azok rendezték, akikkel megesett és még ők is szerepelnek benne.

A Shame megérdemelten kavarta fel a kedélyeket. Itthon sajnos némi késéssel mutatták be, de Michael Fassbender végre a magyar köztudatba is bekerült, azt viszont a mai napig nem értem, mi volt ez a nagy felhajtás a The Descendants körül.

Sporttal kapcsolatos filmekből több is nagyon tetszett idén, az első a 2011-es Warrior volt. Nagyon jól összerakták, hiszen pontosan tudni lehet, hogy mi lesz a vége, mégis az utolsó pillanatig végigizgulod, hátha mégsem. Kaptunk vele egy új izomkolosszust, Tom Hardy-t is, aki Fassbenderhez hasonlóan a csapból is folyt idén a vásznon. Régi, de kitartásból erős film a Peaceful Warrior is.

Úgy érzem, Emily Blunt rajongónak vagyok nevezhető: megnéztem tőle idén a Salmon Fishing in Yemen-t (nem értem a Golden Globe felhajtást), a The Young Victoria-t, a The Five-Year Engagement-et, a The Devil Wears Prada-t és az itthon csak egyetlen moziban játszott (!) Your Sister's Sistert is.

Rajongásom tárgyai közé tartozik Christian Bale is, tartottam is egy kis Bale-maraton egyik délután. Az eredmény a The Prestige és a The Machinist okozta ismételt ámuldozás volt.

Reklámszakmának és a saját blogjaikat könnyen áruba bocsájtó emberkéknek tanulságos lehet a The Joneses.

Szeretem a valós történeteket bemutató filmeket, ezért amikor az utamba került a Temple Grandin, muszáj volt megnéznem. A Homeland és ezzel együtt Claire Danes méltatása a sorozatos posztba került, de már ebben a filmben is zseniálisat alakított. A Stardust óta Danes már háromszoros Golden Globe-díjas színésznő lett, amit bevallom, csodálkozva hallottam, de a legújabb alakításait látva megérdemelte. Jól összerakott valós történetek kategóriában esélyes még nálam a Milk is, ami sajnos csak idén került sorra. A sok sírós-esküvős komédia láttán nem tudtam elképzelni, miért kapott Julia Roberts Oscar-díjat, ezért megnéztem az Erin Brockovich-ot is. A legbrutálisabb, igaz történetet bemutató darab talán a Boys Don't Cry volt.

A tavasz hozta az életembe a The Hunger Games-t és Jennifer Lawrence-t. Utóbbi jobban megérte, bár utána végigolvastam mindhárom könyvet is.

A szuperhősös filmek mindig is a gyengéim voltak, imádom az X-Men sorozatot, a Batmant és az Avengers-sorozatot is. Idén került a vászonra vagy a monitoromra a The Avengers, a Thor, a The Incredible Hulk, a Captain America: The First Avenger, a The Amazing Spider Man és természetesen az egyik legjobb szuperhős-film, a The Dark Knight Rises is. Mark Ruffalo a legjobb Hulk, mondjon bárki bármit. Ha egyszer lesz Blu-Ray lejátszóm, a The Dark Knight Triology lesz az első, amit megveszek hozzá.

Számos romantikus komédiának feltűntetett, de komoly kérdéseket boncolgató film is mély nyomokat hagyott bennem. Ezek közé tartozik a Sweet November, a Definitely, Maybe, a The Vow (Rachel McAdams!), a One Day, a Before Sunrise, a Like Crazy is.

Szerintem a női szemek kedvence volt idén a Magic Mike, ehhez kétség sem férhet. Nekem a blog forgalma szempontjából is igen kedves, a Google ráharapott a poszthoz linkelt képre és több, mint 750 látogatót hozott.

Magyar filmek viszonylag ritkán tarolnak a moziban, az idei nagy kedvencem, az Aglaja sem ért el kirobbanó közönségsikert, csak néhány moziban játszották, ott is többnyire lehetetlen időpontokban. Ha még beleszaladtok valahol, nézzétek meg, olyan alakításokat és jeleneteket láthattok, amiket még a nívós hollywoodi filmekben is ritkán.

Az idén bemutatott friss filmek közül az egyik, ha nem a legjobb Ben Affleck Argo-ja volt. Nem izgultam még egyik filmen sem annyira, hogy a moziszék legszélén, szinte toporogva szorítottam azért, hogy sikerüljön felszállnia a repülőnek. Elképesztően ügyes.

Sokakat megosztott a Cloud Atlas: én azok közé tartozom, akik az utolsó kockáig élvezettel figyelték a filmet és nagyon aktuálisnak tartják a mondanivalóját. Szívesen megnézném majd újra, bár lehet, hogy a 3 órás játékidőt legközelebb csak itthon kockáztatnám meg.

A Skyfall lett a kedvenc Bond-filmem (nem mintha eddig olyan sokat láttam volna), Ben Whishaw pedig az egyik nagy kedvencem.

Aki idáig olvasta a bejegyzést (és nő), megérdemli, hogy ezen a képen pihentesse a szemét egy darabig.

Az év legrosszabb filmje címért versenyben van a Total Recall, a Ted és a What to Expect When You're Expecting. Esetükben nagyon sajnálom a mozijegy árát.

Az ebben a listában lévők azok a szintén idén látott, de csak említés szintén szereplő filmek, amelyeket jó szívvel ajánlanék nektek egy-egy otthon töltött estére:


A bejegyzésből legalább 20 film kimaradt. Nem merem kiszámolni, mennyi időt töltöttem a TV előtt, de az már bizonyítottnak látszik, hogy miért cseréltem le az előzőt egy 101 centis HD LED TV-re. Senki nem mondhatja, hogy nem használom ki. 

2012. december 22., szombat

Először nyomtatásban

Nagyon optimista a cím, de ki tudja, hátha további sajtótermékek is igényt tartanak majd rám. :)

Smartphone és tablet Plusz (HVG kiadvány), Sándor Rita: Rendszer a káoszban - Okos nők okostelefonokkal
Fotó: Mefi

A cikkben egy rövid interjú készült velem, kb. 1,5 oldal terjedelemben mesélek arról, milyen iOS alkalmazásokat használok a munkám során és a magánéletben, illetve hogy kerültem egyáltalán kapcsolatba az okostelefonokkal és az alkalmazások üzleti oldalával (a Köpönyeg app fejlesztésében termékmenedzserként veszek részt). Nagyon jó élmény volt az interjú, borzasztóan izgatott voltam, ahogy közeledett a megjelenés napja. Szép anyag lett, innen is köszönöm a lehetőséget. :)