2012. december 31., hétfő

2012

A tavalyi évösszegző posztomban is azért voltam hálás, hogy értékes embereket ismertem meg: ez szerencsére ebben az évben sincs másként. Sajnos, nem sajnos, még 1,5 óra van hátra 2012-ből és én egyedül ülök itthon a kanapémon, nézem a filmeket egymás után és teát iszogatok az Oslóból és a Koppenhágából való bögrémből. Jut eszembe, nem ártana egy újabb adagot főzni. Nem bánom, hogy így alakult, hogy nem valahol partizom. Majd jövőre, talán.

Összességében ez egy nagyon jó év volt. Nem is tudom, tudnám-e azt mondani bármire is, hogy rossz volt, biztosan nem. Februárban bekerültem az ország egyik legjobb munkahelyére, ahol nagyon jól érzem magam. A nyáron megszereztem végre a diplomámat, amivel kapcsolatban körvonalazódik, hogy már nem sokáig áll egyedül a polc tetején - remélem, jövőre már arról írhatok, hogy belekezdtem egy merőben új tudományterület felfedezésébe. Idén nem mentünk Szingapúrba, pedig mehettünk volna, de nem vállaltam be a munka mellé - lehet, hogy igazam volt, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy enélkül is fantasztikus lehetőségeket kaptunk az élettől.


Nyáron a tesómmal voltam az olimpián, majdnem egy hetet töltötünk el Londonban. Akkor és ott minden bajom volt vele. Tele volt a város, nem volt semmire pénzünk, mindennap a McDonald's-ban ebédeltünk, egymás agyára mentünk - ezzel együtt azonban lehengerlő volt. Egyszerre dobbant a világ szíve, valahol, a sok-sok indulóért mindig drukkolt valaki. Drukkoltunk azért, hogy sportolóink valóra válthassák az álmaikat. Az egész bolygó, és én ott voltam a közepén, a Hyde Parkban. Londonba mindenképp visszatérek! Ha csak egy estére egy Broadway-darabra, akkor is.

Nehéz kiemelni a nagy pillanatokat, hiszen nagyon sok felemelő dolog történt. Igyekeztem mindennek a jó oldalát látni, ezért nehéz is azt mondanom, hogy ekkor vagy akkor nagy sebeket szereztem volna. Minden egyes nap, hét, hónap egy-egy lecke, édes tanulság volt, amivel gazdagabban vágok neki a következő évnek. Nem határozom meg, hol akarom látni magamat 365 nap múlva. Ami biztos, hogy szeretnék tudatosabban több időt szánni magamra és a közvetlen környezetemre, erre készül nemsokára egy részletesebb követeléslista - tőlem, magammal szemben.

Boldog új évet, srácok, remélem, jövőre is magam mellett tudhatlak titeket - én itt leszek.

Nincsenek megjegyzések: