2013. január 1., kedd

Hobbitok, törpök és a HFR

Valójában a The Hobbit: An Unexpected Journey (2012)  egy szédületes, látványos, magával ragadó mese. Gyűrűk Ura rajongók talán csalódhatnak benne, hiszen a történet nem annyira mély és komoly, egyes elemeiben igazi gyerekmese, de nagyon szórakoztató. Karácsonykor próbáltam már megnézni egyszer, de akkor nem tudtam végigülni, gondoltam, megpróbálom újra, immár úgy, ahogy azt Peter Jackson megálmodta - szilveszter után mindenki másnapos, így volt hely a mozikban az egyébként tömött HFR 3D vetítésen. Félig üres teremben, a terem közepéről nézhettük végig a 170 perces filmet.


Nem olvastam a film alapjául szolgáló, A babó című kötetet, amit megtettem az ügy érdekében, az az volt, hogy újranéztem a teljes Gyűrűk Ura-triológiát, hogy felfrissítsem az emlékeket Tolkien birodalmáról. Szerintem A hobbit a látványt és a hangulatot tekintve nem marad el a nagytestvértől, a történetből adódik, hogy talán a szereplők sem veszik annyira komolyan magukat.

A kedvenc szereplőm természetesen Bilbó volt, a többek között a BBC-s Sherlock sorozatból ismert Martin Freeman nagyszerű választás volt erre a szerepre. Felmerült bennem a kérdés, hogy mi lett volna a Gyűrűk Urából, ha Frodót Elijah Wood helyett a sokkal élénkebb és élettel telibb Freeman játssza, de erre már úgysem kapunk választ.

A film egyik nagy újítása az új technológia, a HFR 3D, abból is a HFR, ami annyit tesz, hogy a korábbi standard 24 képkocka per másodperc (fps) sebesség helyett 48 fps-t használnak. Mivel az egész országban csak két teremben, az Arénában és a Westendben játsszák ezt a formátumot, biztosra veszem, hogy sokan nem így fogják megnézni. Személyes javaslatom azonban, hogy aki teheti, legyen szemfüles, foglaljon magának jó helyre egy jegyet és zarándokoljon el a két komplexum valamelyikébe. Elsőre azt gondoltam, zavaró lesz, több kritikában is olvastam, hogy a 48 fps-t nehezen szokja meg a szem, emiatt fejfájást vagy rosszullétet okoz, de nálam ez szerencsére nem fordult elő. Az első másodperctől az utolsóig lenyűgöző látványt nyújtott, a mozgások sokkal kidolgozottabbnak és folytonosabbnak tűntek, mint a hagyományos formátumban. Szinte tátott szájjal néztem végig a filmet, annyira belefeledkeztem.

Gondolhatjátok, hogy persze, persze az Avatar is ilyen volt - nagyot ütött a 3D, de nem volt mögötte rendes tartalom, hiszen a sztori elég sablonos és semmilyen lett - A hobbit mögött azonban ott van Tolkien világa, a kicsit lassú, de szerethető történet, a nagy eposz előkészítése. Nagyon kellemes szórakozás, megéri.

Nincsenek megjegyzések: