2013. január 8., kedd

Silver Linings Playbook (2012)

Régóta vártam a Silver Linings Playbook hazai bemutatóját és nem alaptalanul. Tiffany (Jennifer Lawrence) és Patrick (Bradley Cooper) lelkileg a padlón vannak. Tiffany férje halála után magába fordult, talán magát is hibáztatja a férje haláláért - Patrick fel nem fedezett bipoláris zavarát csak a házassági válságának időszakában diagnosztizálják, miután az esküvői zenéjük ritmusára veri szét felesége szeretőjének fejét a saját fürdőszobájában. Tiffany és Patrick akkor találkoznak, amikor Patrick kikerül a pszichiátriáról. Mindkettőt kívülálló, veszélyes bolondként kezeli a környezte.


A filmet a keserű szabadság járja át. Elnéznek nekik mindent, nem kell követniük a társadalom kimondott és kimondatlan szabályait. Megjárják a poklok poklát (amibe nem mellesleg a környezetük taszítja őket, de erről senki nem beszél), majd a család és a barátok egyik napról a másikra elvárják, hogy másszanak ki belőle úgy, hogy csak a kiírt gyógyszeradagot erőltetik le a torkukon. Ők közben tabukat döntögetnek, úgy cselekednek, ahogy kedvük tartja és mindezzel nevetségessé teszik a "normális" életet élőket.

Gondolkozzunk el egy pillanatra: tényleg az a bolond, aki feláll az asztaltól, ha nem érzi jól magát, és nem várja meg udvariasan a vacsora végét? Tényleg az a bolond, aki még hisz a csodákban? Tényleg az a bolond, aki azt mondja, hogy én mindenkiért megteszek mindent, de értem senki nem tett még semmit, ezért csak akkor segítek neked, ha adsz valamit cserébe?

Amikor már mindent elvesztesz, más keretek között működsz. Akkor leszarod, mi történik a világban, vagy mit illik, mert rájössz, hogy nem attól leszel boldog. Egy pillanatig nem fogod elviselni a ráderőltetett pillanatokat, elengeded a felesleges terheket és szabad leszel. Számomra erről szól ez a film.

A filmet premier előtt volt szerencsém megnézni az [origo] filmklub játékán nyert jegyeknek köszönhetően.

Nincsenek megjegyzések: