2013. szeptember 23., hétfő

Emlékszel a szörnyekre?

8 év után véget ért a Dexter. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mikortól néztem, talán a 4. vagy az 5. évad környékén kapcsolódtam be. Emlékszem, egy csoporttársam mutatta. Akkoriban kezdtünk együtt dolgozni az egyetemen az egyik szeminárium csoportfeladatán - vérfoltos skin volt a Firefox böngészőjén, ott figyeltem fel a dologra.

Ha nem találkozom azokkal a srácokkal és nem vesznek rá arra, hogy tanuljak, meggyőződésem, hogy nem lennék ott, ahol most vagyok - és őszintén szólva kevés esélyt látok arra, hogy jobb helyen lennék.

Néztem a Dextert mindhárom pesti albérletemben. Akkor is, amikor először egy kis szobában laktam, akkor is, amikor már nagyobb szobám volt és akkor is, amikor az első önálló lakásomba költöztem. Nagyon félelmetes egy szuterén, szinte ablaktalan lakásban sorozatgyilkosos sorozatot nézni, csak mondom.

Emlékszem a szörnyekre, végre olyan helyen vagyok, ahol nem kísértenek.

2013. szeptember 7., szombat

National Theater Live: The Audience



A legkülönlegesebb moziélményem volt a National Theater Live-sorozat online közvetítése. Nagyon szeretem a monarchiával kapcsolatos történeteket (legyen az film vagy könyv), így amikor láttam, hogy a királynő-miniszterelnöki audanciáról szóló, The Audience című darabot közvetítik az Urániában, azonnal vettem rá jegyet (egy magyar színházjegy áráért). A főszerepet Helen Mirren játssza, aki a The Queen c. film főszereplője is.

A darabban semmi rendkívüli nem történik, egymást váltják a miniszterelnökök, ki rendszeres heti riport helyszínének, ki terápiának kezeli a királynővel való találkozókat  - uralkodásának első miniszterelnökétől a jelenlegiig mindenkit láthatunk egy-egy jelenet erejéig. A királynő mindegyiküket tiszteli, hivatalból mindegyikkel kötelezően egyetért, azonban jellegzetes modorában jelzi, ha egy másik utat tart kívánatosnak. Ez a monarchia ereje: nem számít, ki van épp a kormány élén, azok jönnek-mennek, de a királynő állandó.

A sorozat folytatódik, minden hónapban elhoznak egy-egy brit klasszikust az Urániába. Műsor itt.

Művészmozik kincsei

Több olyan film van, ami a külföldi kritikák oltárijó filmnek kiáltanak ki, nálunk pedig a művészmozikba vagy a nagyobb mozik napi egyszer vetített kategóriájába kerülnek. Például ők:

La Migliore Offerta (The Best Offer) (2013)
Egy árverésvezető-műgyűjtő, megszállottan magányos férfi (Geoffrey Rush) története, aki szerelembe esik egy megbízójával, aki betegségéből kifolyólag a saját kastélyának foglya. Két kényszerbetegségben szenvedő ember találkozásának története egy megdöbbentő csavarral a végén.
Úgy láttam, még adják a Toldiban, napi egyszer a Kisteremben.

Behind The Candelabra (2013)
A híres amerikai revü-sztár, Valentino Liberace életéről szóló film egyértelműen Michael Douglas jutalomjátéka a rákból való felgyógyulása után. A film Liberace és Scott Thorson szerelmének kezdetéről és végéről, a művész utolsó napjairól szól - a magyar közönség homofób hozzáállásának ellenére ezt a filmet műsorra vette a Cinema City, de a filmklub cikke szerint a kutyát sem érdekli, értsd: nem érte el a 3000-es nézőszámot sem. Sajnos.

De Rouille et d'os (Rust and Bone) (2012)
Ezért a filmért mindenki Marion Cotillard második Oscar-jelölését jósolta, végül csak a Golden Globe-ra volt elég. Egy kis független francia filmről beszélünk, ami egy bálnaidomár balesetét követő felépülését helyezi a középpontba. Cotillard partnere a Bikanyakból ismert izomkolosszus, Matthias Schoenaerts, aki szerepe szerint egy rendkívül nyers, szinte faragatlan fickó - mégis ő az egyetlen, aki emberként néz a mindkét lábát elvesztő lányra. A legjobb terápia az, ha nem a betegséget, hanem az embert kezelik.
A film már kapható DVD-n, így mozikban ne keressétek.