2015. december 30., szerda

2015

Minden évben írok egy ilyen posztot, főleg azért, hogy később emlékeztessem magam arra, mekkora utat tettem meg az elmúlt években. Az idei sem maradhat el annak ellenére, hogy a blog már rég nem a mindennapjaimról szól, inkább a könyvekről, amiket olvasok. Talán ideje lenne átalakítani könyvesbloggá?...

Az utóbbi két évzáró posztot újraolvasva a leglátványosabb különbség, hogy már nincs macskám, akit szilveszter éjszaka a petárdáktól kell félteni - helyette egy csodálatos férfival osztom meg az otthonomat (vagyis mostmár a közös otthonunkat).

Kevés olyan körülmény van az életemben, ami az év során változatlan maradt: kétszer váltottam munkahelyet, visszaköltöztem a belvárosba, így vagy úgy, de meg kellett válnom mindkét háziállatomtól, az apró problémákról és mindennapi kihívásokról már nem is beszélve.

Számos olyan esemény történt a családomban, vagy a baráti társaságomban, ami egy korszak lezárása, vagy egy új korszak kezdete volt. Hetekig válogattam a gyermekkori holmijaim között a családi házunk eladása után és utoljára simogattam meg a kutyámat, aki 13 évig volt velünk. Öt esküvőn vettem részt, köztük a legjobb barátaimén, akik immár boldog házasságban élnek.

Sokszor mondják, hogy egyedül a változás állandó. Az elmúlt évekre visszatekintve hajlandó vagyok egyetérteni ezzel az állítással. Lehetetlen megjósolni, hol leszek, milyen lesz az életem egy év múlva - azt azonban már látom, hogy szeretném az utóbbi hónapokban kialakított elvek mentén élni. Lakás, állás vagy egészség bármikor, egyik napról a másikra átalakulhat, azonban a szeretteink és az élethez való hozzáállásunk átsegíthet ezeken a változásokon és megtanít kihozni belőlük a maximumot.

Legyenek mellettem egy év múlva is azok, akikkel most boldog vagyok és hasonlóan csodás év lesz.

2015. december 22., kedd

Olvasónapló - Kiss Noémi: Sovány angyalok

Kiss Noémi művével hasonlóan sokáig küzdöttem, mint a korábbi posztban bemutatott könyvvel. Nem terveztem előre ezt könyvet,  nem volt az olvasmánylistámon, nem is hallottam még róla, a Libriben láttam a polcon és hirtelen felindulásból megvásároltam.

Alapvetően szeretem a nehéz sorsokat bemutató könyveket, így ennek is nagy reményekkel indultam neki. A történet dióhéjban utólag könnyen elmesélhető, a könyvet olvasva azonban nagyon lassan bontakozik ki. Egy negyvenes éveiben járó, vidéki tanárnő sorait olvassuk, aki a férje meggyilkolása miatti tárgyalásra várva próbálja összerakni, hol siklott ki az élete, hogyan jutottak el oda, hogy csak a gyilkosságban látta a megoldást. A történet lenyűgözően összetett és tanulságos, a női lélek és egy házasság legmélyebb bugyraiba nyerünk betekintést.

Számomra az egyetlen nehézséget az egyes szám első személyben írott, tagolás nélküli stílus okozta - sokszor a párbeszédek és a kavargó gondolatok megkülönböztetése nem triviális, pláne, hogy idősíkok közötti ugrásokkal vegyítette az írónő.

Nehéz olvasmány formájában és modanivalójában is, de ha végigrágja az ember, tanulhat belőle.

2015. október 26., hétfő

Olvasónapló - Lev Grossman: A varázslók

A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol, barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat. (Ismertető a Libri.hu-ról)

Lev Grossman regénye 2009-ben jelent meg Amerikában és vált népszerűvé a nemzetközi toplistákon. Sokan a fantasy újradefiniálásaként, vagy éppen a felnőtteknek szóló Harry Potterként méltatták - a sorozat híre néhány hónapja ütötte fel a fejét az ismerősi körömben, azóta barátkoztam a gondolattal, hogy belekezdjek. 

A továbbiakban némi spoiler előfordulhat, de igyekszem nem sokat beszélni a konkrét cselekményről.

Nálam ez a regény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Őszintén szólva nem tudom megmondani, hogy pontosan mire számítottam, de nem arra, amit kaptam. Egyrészt nagyon lassan haladtam az olvasással, többször megfordult a fejemben, hogy félbehagyom, annyira nem érdekelt, másrészt végig úgy éreztem, hogy ez a könyv sokkal nagyobbat akar fogni, mint amennyit elbír. 

A történet nagyjából 5-6 év eseményeit ölel fel. Főhősünk, Quentin, egy Brooklynban élő fiatal, aki rajong egy képzeletbeli varázslóvilág, Fillory történeteiért. Érettségi után az egyetemi felvételire készül, amikor meghívást kap egy titkos varázslóiskola felvételi vizsgájára, amin alig-alig, de átküzdi magát és megkezdi tanulmányait a kastély falai között. A regény elején erős adagot kapunk abból, hogy a Grossman által alkotott világ miben nem hasonlít a Harry Potter-univerzumra: itt nincs varázspálca, veleszületett mágikus őserő, a varázslatok elvégzése komoly elméleti tudást és kézmozdulatokat igényel. Itt nincsenek hősök, romantikus legendák, kalandokkal teli tanévek, izgalmas történelem, pusztán a tanulás és a kemény munka, aminek a végén koránt sem biztos, hogy teljesértésű varázslói diplomát kap az ember. Ebben a realista hangulatban halad a regény, kisebb-nagyobb kitérőkkel a fiatalok alkoholizmusára, szexuális életére és céltalan életvitelére. 

Az első nagy témaváltás a diplomázás után következik be, ahol is némi rálátást nyerünk, mi történik akkor, ha egy csapat varázserővel bíró fiatalt egy végtelen bankszámlával felszerelve bezársz egy manhattani apartmanba: buli, lézengés, önértékelési és kapcsolati problémák tömkelege. Szerencsére ez a rész nem túl hosszú, ugyanis egyszercsak rájönnek, hogyan tudnak párhuzamos valóságok között utazni és megindul a világok közötti kaland.

A regény harmadik egysége egy ilyen kaland leírása: a kis csapat megérkezik a gyerekkorukból ismert könyvek, Fillory világába, ahol megpróbálnak beavatkozni a birodalomban zajló hatalmi harcokba. Misztikus lények, rejtélyes varázslatok ellen küzdenek, aminek során a trón megszerzése és a béke megteremtése. 

Számomra ezek a hatalmas kontexusváltások nagyon zavaróak voltak, elnagyolt hatást keltett a regény, szinte élvezhetetlenül le lett egyszerűsítve az egyes blokkok cselekménye. A szereplők alig vannak kidolgozva, nincsenek igazi motivációik, Quentin szerencsétlenkedésén kívül egyikük tetteinek okát sem érthetjük meg. A körülöttük lévő univerzumból egy-egy apró elemet ismerünk, nem tudjuk meg, mi működteti a varázsvilágot, milyen erők dolgoznak, mi a célja egy-egy jelenségnek. 

A könyv a vége felé, a kaland leírásánál érdekessé vált, emiatt talán nem volt akkora veszteség az előtte lévő 300 oldalt is végigolvasni, de nagyon kevés esélyt látok arra, hogy elolvassam a sorozat második kötetét. 


2015. október 22., csütörtök

Olvasónapló - Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve... Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak. Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól - egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar. (Könyvismertető)

Rejtélyes módon vonzódom a nehéz női sorsokról szóló könyvekhez. Sokszor úgy érzem, azáltal, hogy megismerem egy-egy nő élettörténetét, sokat tanulhatok a világról és arról, az én életemben milyen nehézségek merülhetnek fel. Péterfy-Novák Éva könyve olyan borzalmakról beszél, amelyeket senki sem szeretne átélni - sajnos aki átéli, az pedig nehezen beszél róla, így különösen értékes olvasmánynak tartom. Nem könnyű. De könnyű sorsokból nehéz tanulni.

A könyv egy blogból nőtte ki magát, amit Éva terápis céllal kezdett írni, hogy feldolgozza első gyermekének, Zsuzsinak a halálát, második terhessége körüli gyötrelmeket és erőszakos férje melletti életet. Mély bepillantást enged a gondolataiba, elmeséli azokat az érzéseit, amiket sokan önmaguknak sem mernek bevallani. Személyes tragédiái mellett megpillanthatjuk, milyen állapotban volt (van még mindig?) a magyar egészségügyi rendszer a 80-as, 90-es évek elején, amikor a szülő nőket minden méltóságuktól megfosztva, szülésüket a főorvos-jelölt napirendjéhez igazítva folytatják le. Ahol az orvosnak fontosabb, hogy megpaskolja a szülő nők fenekét, mint az, hogy tájékoztassa őket, hogy milyen károkat okozott a gyermek fejlődősében a szakmai hanyagság. Rengeteg példa arra, hogyan veszik el az emberség olyan területeken, ahol ez lenne a legfontosabb és hogy lehet feldolgozni mindezt, ha lehet egyáltalán.

Ez a könyv nem egyszerű olvasmány. Kemény utazás egy mély fájdalommal átszőtt élettörténetben, ahol egy nő borzalmas dolgokon megy keresztül. Érdemes azonban elindulni rajta, mert ahogy a könyvben is írják, "attól, hogy nem hajlandó odanézni, létezik".

2015. szeptember 20., vasárnap

Olvasónapló - Khaled Hosseini: Papírsárkányok

A nyár egyik meghatározó könyvélménye Khaled Hosseini 2003-ban megjelent regénye, a Papírsárkányok volt.

A történet főszereplője Amir, egy kiváltságos afgán fiú, aki édesapjával, szolgáljukkal és annak Amirral egyidős fiával, Hasszannal él Kabulban, Afganisztán fővárosában az 1970-es években. A regény egyszerre Amir és apja, illetve Amir és Hasszan története, vegyítve az Afganisztánban történt háborúk viszontagságaival.

Rendkívül súlyos, nehéz történet, évtizedeket ölel fel. Olvasás után napokig keringett a fejemben és egyszerűen annyira komplex, hogy nehéz lenne egy posztban összefoglalni, mi történik benne.

Egyszerre látjuk, mit tesz meg egy fiú azért, hogy kivívja az apja szeretetét, hogy emészti fel a fiút a bűntudat, amikor a szeme láttára egy életre szóló sebet okoznak barátjának. Láthatjuk, mi zajlott a 70-es években Afganisztánban, hogyan menekültek és szakadtak szét családok a jobb jövő érdekében - hogyan kezd egy afgán család új életet Amerikában, egy új közösségben. A könyv vége felé pedig megtudjuk, mit tesz meg egy barát a személyiségét meghatározó bűntudat enyhítésére.

Mindenképp jánlom olvasásra, nálam már sorakozik a polcon az író többi könyve is, remélem, hasonlóan gazdag élményben lesz részem.

A könyvből film is készült, azonos címmel.

2015. július 20., hétfő

Olvasónapló - Marian Keyes: The Woman Who Stole My Life


Amikor az Ulpius-ház, a Marian Keyes-könyvek magyarországi kiadója bedőlt, épp a Walsh-testvérek sorozatot olvastam, és aggódtam, hogy meg tudom-e vásárolni az összeset, mielőtt minden üzletben lehúzzák a rolót (a nagyobb hálózatokban neccesebb volt, hogy lehet-e őket épp kapni). Végül az utolsó kötetet a Bookandwalk.hu segítségével kaparintottam meg.

Amikor elmondhattam, hogy összes magyarul megjelent és elérhető Marian Keyes-könyvet olvastam, rádöbbentem, hogy az Ulpius már nem fog több könyvet kiadni az írónőtől. Gondoltam egy merészet és megpróbálkoztam a Bookdepository-val. Valami csoda folytán olcsóbb nálunk egy népszerű könyv puhakötésű verziója (persze angol nyelven), mint ugyanaz magyarul a boltban. Ráadásul ingyen ki is szállítják. Így került hozzám többek között a legújabb Keyes-regény, eredeti címén The Woman Who Stole My Life.

Mint a legtöbb Keyes-könyvben, itt sem rózsás a helyzet: a főszereplő, Stella egy komoly betegségből felépülve kiadott egy könyvet, aminek azonban a sikere már megkopott és Stellának mindenképp egy második könyvvel kellene előrukkolnia ahhoz, hogy bevétele legyen. A könyvírás nehézségei mellett ott van egy válás, két tinédzser, akik utálják az anyjukat és egy meghiúsult második szerelem. Itt lépünk be a történetbe, ahol a könyv elején a jelenbeli és a múltban történt események leírása váltja egymást, majd a váltások megszűnnek és elolvashatjuk, mi minden történt korábban, ami ehhez a szituációhoz vezetett, hogyan lett egy kozmetikusból sikeres író, a tűrhető mindennapokból egy évig tartó kórházi kezelés, aminek során Stella csak pislogással tudott kommunikálni.

A többi Keyes-kötethez hasonlóan ez is mesterien szövi a szálakat, a teljes történet csak az utolsó fejezetekre áll össze. Stella sorsa nem leányálom, nincsenek varázslatos fordulatok - az élet kemény és ez alól ebben a könyvben sincs felmentés.

A történet izgalmas, a felmerülő problémák életszerűek de egyben szórakoztatóak, tökéletes chicklit. A helyszínek és az idősíkok közötti ugrálás az elején engem egy kissé összezavart, de hamar ráéreztem, miről van szó. Jó szívvel ajánlom az angol verziót is, a nyelvezet nem bonyolult, könnyű olvasni (egész felüdülés lehet azoknak, akik eddig csak Rowlinggal próbálkoztak eredetiben).

2015. július 16., csütörtök

Olvasónapló - Robert Galbraith: A selyemhernyó


Azt szerettem a legjobban A selyemhernyóban, hogy engem is félrevezetett. Ahogy Cormoran és Robin nyomoz a híres író gyilkosa után, az itt-ott elejtett információk alapján akaratlanul is megpróbáltam kitalálni, okosabb vagyok-e az írónál, rájövök-e a gyilkos kilétére hamarabb, mint hogy Rowling leírná - be kell ismernem, elvesztettem a csatát. Nem hiába, mitől lenne egyszerű túljárni annak a nőnek az eszén, aki kitalálta a Harry Potter-univerzumot?

A selyemhernyó J. K. Rowling álnéven írt krimisorozatának a 2. kötete a Kakukkszó után. A főszereplő Cormoran Strike, egy lábát vesztett, veterán katona, aki magánnyomozóként tevékenykedik Londonban. A Kakukkszó elején alkalmazott ügyeinek intézésére egy Robin nevű asszisztenslányt, akinek a szerepe a két könyv alatt egyre hangsúlyosabbá válik.

A történet kezdetén Strike-ot egy híres író felkutatásával bíz meg annak felesége. A férfi hetek óta eltűnt, ami nem ritka, de ez a mostani kezd túlzás lenni - Strike azonban sajnos már csak az író holttestét találja meg. A rendőrség és Strike párhuzamosan nyomoznak a gyilkos kiléte után, Strike az igazságot kutatja, a rendőrök pedig a magánnyomozóval is próbálnak versenyre kelni, miután az megszégyenítette őket a Kakukkszóban forgó események során azzal, hogy egy öngyilkosságnak hitt esetről bebizonyította, hogy valójában gyilkosság volt.

Ahogy halad előre a cselekmény, feltárul a londoni írók kaotikus világa. Évtizedes barátságok, alig rövidebb ellenséges viszonyok és kínos pletykák kerülnek napvilágra a nyomozás során, amiben élvezet elmerülni. Rowling nagyon színes, életteli világot fest, gazdag karakterekkel és szépen leírt környezettel.

A regény során nem csak a nyomozás, de a főszereplők jellemfejlődése is jól kirajzolódik. A végén egy kicsit hiányérzetem lett, ugyanis az utolsó pár fejezetben már látjuk, hogy Strike tudja a megoldást, begyűjti a végső bizonyítékokat és ebben a szakaszban Rowling már elsiklik afelett, mi zajlik közben a szereplők fejében. Az egyik legérdekesebb szál számomra Robin vívódása - a lány HR-es diplomáját a kukába dobva állt be Cormoran mellé titkárnőnek azért, mert gyerekkora óta nyomozó szeretne lenni. Vőlegényét ez a helyzet meglehetősen bántja, ami a közelgő esküvőjük miatt sok konfliktus forrása. Robin azonban úgy dönt, hogy a sarkára áll és kiáll azért, amit szeret és amiben hisz, vőlegénye pedig a kezdeti meglepetés után megpróbálja támogatni ebben. Van egy olyan érzésem, hogy a harmadik kötetben ki fog derülni, hogy ez nem is olyan egyszerű...

Összességében: Rowling remek, gazdag világot épít fel akkor is, ha muglikról van szó, érdemes olvasni a felnőtteknek szánt könyveit is.

2015. július 14., kedd

Olvasónapló - Lena Dunham: Nem olyan csaj


Lena Dunhammel először a Csajok című sorozat kapcsán találkoztam. A sorozatról egy időben sokat beszéltek a kapcsolódó blogokon, de én pár rész után feladtam - képtelen voltam élvezni a sorozat számomra túl szarkasztikus és realista világát.

Dunham könyve sokban hasonlít a sorozatra: már az elejétől roppant zavarba ejtő, olvasás közben új éreztem, hogy túl sokat tudok meg egy olyan emberről, akit egyáltalán nem ismerek, ráaadásul olyan dolgokat, amiket talán magamról sem tudok. Már az első oldalaktól kezdve ez a kényelmetlen érzés kísért olvasás közben, de idővel teljesen beszippantott és izgalommal töltött el, hogy valaki más életébe ennyire belelátok. Dunham nem titkol el semmit: tapasztalatait az élet különböző területeire lebontva meséli el - olvashatunk a szexuális életéről, a gyerekkorától, a testével kapcsolatos tapasztalatairól, étkezési szokásairól, mentális küzdelmeiről és munkájáról is.

Egyszeri, nyári olvasmánynak tökéletes, de nagy életigazságok vagy tanulságok nincsenek benne, mindössze egy áttekintést ad egy megosztó személyiség életéről. Aki szereti az ilyesmit (én nem irtózik Lena Dunham stílusától), annak valószínűleg tetszeni fog.

2015. július 13., hétfő

Olvasónapló - Árvay Gréta: Elmerülve - A Mystique-Club

Néhány napig hangos volt az internet egy valószínűleg álnév alatt megjelenő erotikus regénytől, ami ígérete szerint a swinger klubok világába vezeti be az olvasót. A kritikák alapján ígéretesnek tűnt, így felkerült a polcra - három nap alatt el is olvastam.

A könyv 6 párhuzamos történetszálon fut, 3 férfi és 3 nő életét követhetjük nyomon. Elsőre úgy fest, hogy csak annyi a közös bennük, hogy mindannyian a Budapest külvárosában lévő swinger klubba, a Mystique-be járnak. A történetek mind különböznek, a szereplők életében a Mystique is más-más szerepet tölt be, a szereplők olykor keresztezik is egymás útját.

Lassan kirajzolódik, hogy szinte mindenki valamilyen probléma elől menekül és előbb-utóbb a klubban köt ki. A szerző próbálja érzékeltetni, hogy nem gondolja azt, hogy mindenkinek, akinek problémája van az életével vagy a kapcsolataival, egyenes út vezet a swingerkedés világába, de itt mégis így alakult - kiüresedett házasság, friss válás, gyermek elvesztése, elköteleződési problémák, elfojtott gyermekkori traumák mind-mind felbukkannak. Valamilyen formában a Mystique és az általa kialakuló kapcsolatok rávilágítanak a szereplők életében lévő problémákra és szinte mindenkinél változást idéz elő. A könyv utolsó oldalán pár mondat kiválóan összefoglalja a jelenséget:
"...a varázslat azért kell, hogy kiszakítson a hétköznapjaidból, de ha átkerülsz egy másik világba, annak az is lehet a kövekezménye, hogy élesebben kezded látni a saját életedet kívülről, mint belülről. Hogy mit csinálsz jól, és mit rosszul. Min kell változtatnod, és mikor vagy valami olyasmi foglya, ami olyan jól álcázta magát, hogy akár évekig észre sem veszed."
A regényt témájából adódóan intenzíven átszövi az erotika, szinte mindegyik kis fejezetben történik valamiféle szexuális aktus - a klubban és azon kívül is. Az ábrázolás elég elnagyolt és túlzó, de szerencsésebben sikerült, mint pl. A szürke ötven árnyalata jelenetei. Ettől függetlenül lehet, hogy tömegközlekedésen nem a legszerencsésebb olvasmány.

Összességében tetszett a könyv. Nyílvánvaló, hogy egy rutinos szerző munkájával van dolgunk (elég kíváncsi vagyok, ki lehet mögötte, a stíluse kissé Fejős Éva korai könyveire emlékeztet). A történet jó ütemben halad, a karakterek fejlődnek, a drámák és az erotika mögött némi humor is megcsillan. Nyári olvasmánynak kiváló.

2015. február 22., vasárnap

Olvasónapló - Magos Judit: Demény - Most én ugatok

A Deményről szóló könyvet szintén ajándékba kaptam. A könyv előtt szinte semmit nem tudtam Deményről, a Futrinka Egyesület segítségével mentett vizsláról vagy a körülötte lévő mozgalomról - néha belefutottam Facebookon a képeibe, de ez minden. Mivel szinte semmi előismeretem nem volt, nem is tudtam, mire számítsak a könyvtől, de sokan dícsérték, így levettem a polcról.

Összességében: nagyon kellemes meglepetés volt a könyv, kifejezetten tetszett. Demény, a vizsla nevében beszél gazdája a vizsla saját életéről illetve a körülötte lévő emberi világról. A kerettörténet szerint Demény a deményizmus által megreformált jövőből jött vissza megkeresni a rég elvesztett töpireceptet és ahhoz, hogy megtalálja, végigmegy a múltján, hiszen a recept bármelyik fecni, újság vagy épp orvosi recept hátulján ott lehet - és nincs boldog vizslaélet töpi nélkül, így megéri a fáradtságot. Az utazás során megismerhetjük, hogy hozta ki Judit a menhelyről, hogyan épült fel állatorvosi segítséggel, hogyan ápolták féltő szeretettel, mire kimerészkedett a világba (hogy leigazhassa azt) és hogyan élete az életét ember- és kutyabarátaival.

A könyv a Facebook-oldalon megalkotott, Demény képzeletbeli személyisége nevében íródott, ami elsőre talán zavaró lehet, de annyira humoros a könyv és hiteles a stílus, hogy nagyon könnyű hozzászokni.

Kutyabarátként úgy érzem, ez egy fontos könyv lehet mindazoknak, akiknek még sosem volt kutyájuk, akik nem értik, hogy lehet boldog valaki, ha két kutyával és egy macskával osztja meg a lakását vagy épp minden pénzét és szabadidejét kidobott és sérült állatok mentésével tölti. Sajnos az az érzésem, ők nem is fogják elolvasni a könyvet, de remélem, hogy néhányan mégis. Demény történetén görbe tükröt tart a jelenlegi magyar társadalom elé, ahol a szaporítás jövedelmező üzlet, a kutyások lenézett kisebbségbe tartoznak, az általános vélekedés szerint kutya a kertbe való vagy épp a kutyákat sehova nem lehet beengedni, szinte nem is tudni, miért. Sok apró történeten keresztül beleláthatunk a kutyatartók és az állatmentők mindennapjaiba, annak minden jó és rossz oldalával együtt.

Nekem, mint kutyabarátnak, mivel sajnos már 4 éve nincs jelen a mindennapjaimban kutya, kellemes nosztalgia volt a könyv és rádöbbentem, hogy kutya nélkül valóban nem teljes az élet.


A könyv megvásárolható kb. mindenhol, például a Libriben

2015. január 2., péntek

Olvasónapló - Demcsák Zsuzsa: A másik életem

Karácsonyi ajándékként érkezett Demcsák Zsuzsa önéletrajzi elemekkel átszőtt, családi erőszak áldozatait és röviden a magyarországi hatósági viszonyokat bemutató interjúkötete, A másik életem címmel. Nem követtem a könyv megjelentését követő médiahisztit (talán nem is volt), csak egy-két olyan kommentbe futottam bele, ami azt taglalta, hogy ez egy jól összerakott, témában fontos könyv, így kíváncsi lettem.

Könnyen olvasható darab, alig több, mint 200 oldal. Az első fejezetek Zsuzsa életéről szólnak, arról, mennyi előítélettel kellett megküzdenie fiatal korában és mennyire hagyatkozott mindig a külvilág visszajelzéseire ahelyett, hogy elhitte volna magáról, hogy sikeres és szerethető. Ahogy haladunk előre a sztoriban, rátér a házasságára, arra, hogy csak a terhessége miatt ment férjhez - majd arra, hogyan szabadult el a pokol a házasságkötés után és milyen út vezetett a válásig.

Zsuzsa a saját élettörténetére fűzte fel a hat további áldozattal és a két szakértővel készített interjút, amelyek a családon belüli erőszak különböző eseteit és a segítségkérés lehetőségeit fedik le. Az egyik első történetben az író említi, hogy ő maga egy online talált lista elolvasása után döbbent rá, hogy nem normális dolog az, ami a házasságában történik - nagyon tetszik, hogy ezt a listát közzétették a könyvben is, egy nemzetközileg kidolgozott, családi erőszak témájú cikkek publikálására vonatkozó irányelv-gyűjteménnyel együtt.

A könyv egyértelműen a bántalmazott nők szempontjából mutatja be a családon belüli erőszakot. Ebből a szempontból alapos munka, könnyen el tudom képzelni, hogy a bántalmazottaknak segítséget adhat. Hiába van a könyvben említett kommunikációs irányelvekben lefektetve, hogy a témával foglalkozó kiadványokban érdemes egy ingyenes segélyhívószámot feltűntetni, ez a könyvből is kimaradt. Amit még nagyon hiányolok, az egy tágabb kitekintés a témára - szívesen olvastam volna arról, hogy milyen pszichológiai tényezők vezetnek oda, hogy egy férfi vagy egy nő bántalmazóvá váljon, milyen lehetőség van akkor, ha a bántalmazó szeretne segítségért fordulni. A könyvben érintőlegesen említve van a kóros féltékenység, mint betegség kezelése, de ez koránt sem fedi le a teljes témát. Érdekes lenne olvasni arról is, hogyan lehet segíteni a gyerekeknek, hogy feldolgozzák a szüleikkel történteket és ne maradjanak súlyos lelki sérüléseik, illetve hogy mik azok a korai jelek, amik ha felbukkannak egy kapcsolatban, előjelezhetik a tragédiát.

Úgy hiszem, hogy ez egy őszinte és nehéz könyv, egy súlyos társadalmi problémára világít rá és emiatt mérföldkő lehet a nők helyzetének javításáért folytatott harcban. Bemutatja, hogy a klasszikus "minden az áldozat hibája" hozzáállás mennyire beépült a magyar mindennapokba és mekkora károkat okoz, olykor önmagában blokkolhatja a menekülést egy kegyetlen szituációból. Remélem, ez a könyv segít abban, hogy a jövőben a családon belüli erőszak áldozatai hatékonyabb segítséget kapjanak a hatóságoktól és az őket körülvevő emberektől.



GoodReads

A másik életemA másik életem by Demcsák Zsuzsa
My rating: 5 of 5 stars

Őszinte és nehéz könyv, egy súlyos társadalmi problémára világít rá személyes történeken és szakértőkkel készített interjúkon keresztül. Bemutatja, hogy a klasszikus "minden az áldozat hibája" hozzáállás mennyire beépült a magyar mindennapokba és mekkora károkat okoz, olykor önmagában blokkolhatja a menekülést egy kegyetlen szituációból. Remélem, ez a könyv segít abban, hogy a jövőben a családon belüli erőszak áldozatai hatékonyabb segítséget kapjanak a hatóságoktól és a társadalomtól.

View all my reviews

2015. január 1., csütörtök

2014

Egyedül töltöttem a szilveszter estét, szinte a fülem mellett robbant egy rakás tűzijáték vagy rakéta, vagy fene tudja, mi. A macska eddig az ágy alatt húzta meg magát, most, hogy végre elcsitultak a szomszédok, úgy döntött, csatlakozik hozzám a kanapén.

Egy barátom azt mondta ma, hogy neki nincsenek tervei 2015-re - azt válaszoltam, hogy én már nem is merek terveket szőni, annyira máshogy alakultak a dolgok, mint egy éve egy hasonló estén elképzeltem magamnak.

Ez az év ismét rengeteg utazással telt, olyan eseményekre és helyekre jutottam el, amelyek régóta a bakancslistámon voltak. A túra februárban a londoni Taylor Swift-koncerttel kezdődött, amire egyedül, a koncert napján reggel kimentem és másnap délután visszarepültem. Hatalmas élmény volt, profi, lenyűgöző show, minden fáradtságot megért. A márciusi Beyonce-koncertre is volt jegyem, de oda már nem jutottam el, mert a munka New Yorkba szólított - be kell vallanom, néha azért még bosszús vagyok emiatt, de azért nem jártam olyan rosszul (remélem, jövőre is jön Európába). :)

Háttérben Manhattan
Jártam egy pécsi-villányi bortúrán, illetve egy product owner tréningen, Stockholmban, ami gyönyörű, de itthoni viszonyokhoz képest iszonyatosan drága város. A nyár fénypontja, az amerikai utazás augusztusra esett - 2,5 hetet dolgoztam kint és a hétvégéken eljutottam két számomra fontos helyre: meglátogattam a Stanford Egyetemet illetve egy pár napra belevetettük magunkat a las vegasi forgatagba. Stanford hatalmas motivációt adott nekem, remélem, a következő néhány éven belül újra látom a bejáratot övező pálmafás sugárutat. Las Vegas szerintem hozzám hasonlóan minden kártyás álma, így hatalmas élmény volt az utazás. Kipróbáltam ugyan az élő pókert, de csak megerősödött a korábbi tapasztalat, mégpedig, hogy az ilyesmi nem nekem való. A kollégáim vegasi esküvője viszont felejthetetlen marad.

Ősszel egy konferencia volt soron, ezúttal Londonban, és közben elszöktünk egy estére és megnéztük a Wicked című darabot. Pár héttel később egy barátomat látogattam meg Amszterdamban. Csodás időt fogtam ki, a csatornán hajókázást minden turistának jó szívvel ajánlom. :)

Az utazások alatt rengeteg időm volt olvasni: túlteljesítettem a GoodReads kihívást és a kitűzött 30 helyett 34 könyvet olvastam el. Beleszerettem D. Tóth Kriszta és Steve Berry regényeibe, illetve két rövidke könyv tett rám nagy benyomást: az egyik Mittelholcz Dóra Tündérmese kis szépséghibával, a másik pedig Hosszú Katinka A magyar Iron Lady című könyve.

Lassan tradícióvá vált, hogy minden évben költözöm, most sem volt máshogy: 10. kerületi lakos lettem egy lakásban, ahol az én nevem szerepel a tulajdoni lapon. Valószínűleg az, hogy így már kb. 45 perc reggelente beérni az irodába, sokat dobott az olvasási szokásaimon.

Nincs újévi fogadalmam, egy dolgot szeretnék csak: helyesen felmérni, mi az, ami boldoggá tesz és csak azokra a dolgokra koncentrálni.

Boldog új évet!