2015. január 2., péntek

Olvasónapló - Demcsák Zsuzsa: A másik életem

Karácsonyi ajándékként érkezett Demcsák Zsuzsa önéletrajzi elemekkel átszőtt, családi erőszak áldozatait és röviden a magyarországi hatósági viszonyokat bemutató interjúkötete, A másik életem címmel. Nem követtem a könyv megjelentését követő médiahisztit (talán nem is volt), csak egy-két olyan kommentbe futottam bele, ami azt taglalta, hogy ez egy jól összerakott, témában fontos könyv, így kíváncsi lettem.

Könnyen olvasható darab, alig több, mint 200 oldal. Az első fejezetek Zsuzsa életéről szólnak, arról, mennyi előítélettel kellett megküzdenie fiatal korában és mennyire hagyatkozott mindig a külvilág visszajelzéseire ahelyett, hogy elhitte volna magáról, hogy sikeres és szerethető. Ahogy haladunk előre a sztoriban, rátér a házasságára, arra, hogy csak a terhessége miatt ment férjhez - majd arra, hogyan szabadult el a pokol a házasságkötés után és milyen út vezetett a válásig.

Zsuzsa a saját élettörténetére fűzte fel a hat további áldozattal és a két szakértővel készített interjút, amelyek a családon belüli erőszak különböző eseteit és a segítségkérés lehetőségeit fedik le. Az egyik első történetben az író említi, hogy ő maga egy online talált lista elolvasása után döbbent rá, hogy nem normális dolog az, ami a házasságában történik - nagyon tetszik, hogy ezt a listát közzétették a könyvben is, egy nemzetközileg kidolgozott, családi erőszak témájú cikkek publikálására vonatkozó irányelv-gyűjteménnyel együtt.

A könyv egyértelműen a bántalmazott nők szempontjából mutatja be a családon belüli erőszakot. Ebből a szempontból alapos munka, könnyen el tudom képzelni, hogy a bántalmazottaknak segítséget adhat. Hiába van a könyvben említett kommunikációs irányelvekben lefektetve, hogy a témával foglalkozó kiadványokban érdemes egy ingyenes segélyhívószámot feltűntetni, ez a könyvből is kimaradt. Amit még nagyon hiányolok, az egy tágabb kitekintés a témára - szívesen olvastam volna arról, hogy milyen pszichológiai tényezők vezetnek oda, hogy egy férfi vagy egy nő bántalmazóvá váljon, milyen lehetőség van akkor, ha a bántalmazó szeretne segítségért fordulni. A könyvben érintőlegesen említve van a kóros féltékenység, mint betegség kezelése, de ez koránt sem fedi le a teljes témát. Érdekes lenne olvasni arról is, hogyan lehet segíteni a gyerekeknek, hogy feldolgozzák a szüleikkel történteket és ne maradjanak súlyos lelki sérüléseik, illetve hogy mik azok a korai jelek, amik ha felbukkannak egy kapcsolatban, előjelezhetik a tragédiát.

Úgy hiszem, hogy ez egy őszinte és nehéz könyv, egy súlyos társadalmi problémára világít rá és emiatt mérföldkő lehet a nők helyzetének javításáért folytatott harcban. Bemutatja, hogy a klasszikus "minden az áldozat hibája" hozzáállás mennyire beépült a magyar mindennapokba és mekkora károkat okoz, olykor önmagában blokkolhatja a menekülést egy kegyetlen szituációból. Remélem, ez a könyv segít abban, hogy a jövőben a családon belüli erőszak áldozatai hatékonyabb segítséget kapjanak a hatóságoktól és az őket körülvevő emberektől.



GoodReads

A másik életemA másik életem by Demcsák Zsuzsa
My rating: 5 of 5 stars

Őszinte és nehéz könyv, egy súlyos társadalmi problémára világít rá személyes történeken és szakértőkkel készített interjúkon keresztül. Bemutatja, hogy a klasszikus "minden az áldozat hibája" hozzáállás mennyire beépült a magyar mindennapokba és mekkora károkat okoz, olykor önmagában blokkolhatja a menekülést egy kegyetlen szituációból. Remélem, ez a könyv segít abban, hogy a jövőben a családon belüli erőszak áldozatai hatékonyabb segítséget kapjanak a hatóságoktól és a társadalomtól.

View all my reviews

2015. január 1., csütörtök

2014

Egyedül töltöttem a szilveszter estét, szinte a fülem mellett robbant egy rakás tűzijáték vagy rakéta, vagy fene tudja, mi. A macska eddig az ágy alatt húzta meg magát, most, hogy végre elcsitultak a szomszédok, úgy döntött, csatlakozik hozzám a kanapén.

Egy barátom azt mondta ma, hogy neki nincsenek tervei 2015-re - azt válaszoltam, hogy én már nem is merek terveket szőni, annyira máshogy alakultak a dolgok, mint egy éve egy hasonló estén elképzeltem magamnak.

Ez az év ismét rengeteg utazással telt, olyan eseményekre és helyekre jutottam el, amelyek régóta a bakancslistámon voltak. A túra februárban a londoni Taylor Swift-koncerttel kezdődött, amire egyedül, a koncert napján reggel kimentem és másnap délután visszarepültem. Hatalmas élmény volt, profi, lenyűgöző show, minden fáradtságot megért. A márciusi Beyonce-koncertre is volt jegyem, de oda már nem jutottam el, mert a munka New Yorkba szólított - be kell vallanom, néha azért még bosszús vagyok emiatt, de azért nem jártam olyan rosszul (remélem, jövőre is jön Európába). :)

Háttérben Manhattan
Jártam egy pécsi-villányi bortúrán, illetve egy product owner tréningen, Stockholmban, ami gyönyörű, de itthoni viszonyokhoz képest iszonyatosan drága város. A nyár fénypontja, az amerikai utazás augusztusra esett - 2,5 hetet dolgoztam kint és a hétvégéken eljutottam két számomra fontos helyre: meglátogattam a Stanford Egyetemet illetve egy pár napra belevetettük magunkat a las vegasi forgatagba. Stanford hatalmas motivációt adott nekem, remélem, a következő néhány éven belül újra látom a bejáratot övező pálmafás sugárutat. Las Vegas szerintem hozzám hasonlóan minden kártyás álma, így hatalmas élmény volt az utazás. Kipróbáltam ugyan az élő pókert, de csak megerősödött a korábbi tapasztalat, mégpedig, hogy az ilyesmi nem nekem való. A kollégáim vegasi esküvője viszont felejthetetlen marad.

Ősszel egy konferencia volt soron, ezúttal Londonban, és közben elszöktünk egy estére és megnéztük a Wicked című darabot. Pár héttel később egy barátomat látogattam meg Amszterdamban. Csodás időt fogtam ki, a csatornán hajókázást minden turistának jó szívvel ajánlom. :)

Az utazások alatt rengeteg időm volt olvasni: túlteljesítettem a GoodReads kihívást és a kitűzött 30 helyett 34 könyvet olvastam el. Beleszerettem D. Tóth Kriszta és Steve Berry regényeibe, illetve két rövidke könyv tett rám nagy benyomást: az egyik Mittelholcz Dóra Tündérmese kis szépséghibával, a másik pedig Hosszú Katinka A magyar Iron Lady című könyve.

Lassan tradícióvá vált, hogy minden évben költözöm, most sem volt máshogy: 10. kerületi lakos lettem egy lakásban, ahol az én nevem szerepel a tulajdoni lapon. Valószínűleg az, hogy így már kb. 45 perc reggelente beérni az irodába, sokat dobott az olvasási szokásaimon.

Nincs újévi fogadalmam, egy dolgot szeretnék csak: helyesen felmérni, mi az, ami boldoggá tesz és csak azokra a dolgokra koncentrálni.

Boldog új évet!