2015. július 20., hétfő

Olvasónapló - Marian Keyes: The Woman Who Stole My Life


Amikor az Ulpius-ház, a Marian Keyes-könyvek magyarországi kiadója bedőlt, épp a Walsh-testvérek sorozatot olvastam, és aggódtam, hogy meg tudom-e vásárolni az összeset, mielőtt minden üzletben lehúzzák a rolót (a nagyobb hálózatokban neccesebb volt, hogy lehet-e őket épp kapni). Végül az utolsó kötetet a Bookandwalk.hu segítségével kaparintottam meg.

Amikor elmondhattam, hogy összes magyarul megjelent és elérhető Marian Keyes-könyvet olvastam, rádöbbentem, hogy az Ulpius már nem fog több könyvet kiadni az írónőtől. Gondoltam egy merészet és megpróbálkoztam a Bookdepository-val. Valami csoda folytán olcsóbb nálunk egy népszerű könyv puhakötésű verziója (persze angol nyelven), mint ugyanaz magyarul a boltban. Ráadásul ingyen ki is szállítják. Így került hozzám többek között a legújabb Keyes-regény, eredeti címén The Woman Who Stole My Life.

Mint a legtöbb Keyes-könyvben, itt sem rózsás a helyzet: a főszereplő, Stella egy komoly betegségből felépülve kiadott egy könyvet, aminek azonban a sikere már megkopott és Stellának mindenképp egy második könyvvel kellene előrukkolnia ahhoz, hogy bevétele legyen. A könyvírás nehézségei mellett ott van egy válás, két tinédzser, akik utálják az anyjukat és egy meghiúsult második szerelem. Itt lépünk be a történetbe, ahol a könyv elején a jelenbeli és a múltban történt események leírása váltja egymást, majd a váltások megszűnnek és elolvashatjuk, mi minden történt korábban, ami ehhez a szituációhoz vezetett, hogyan lett egy kozmetikusból sikeres író, a tűrhető mindennapokból egy évig tartó kórházi kezelés, aminek során Stella csak pislogással tudott kommunikálni.

A többi Keyes-kötethez hasonlóan ez is mesterien szövi a szálakat, a teljes történet csak az utolsó fejezetekre áll össze. Stella sorsa nem leányálom, nincsenek varázslatos fordulatok - az élet kemény és ez alól ebben a könyvben sincs felmentés.

A történet izgalmas, a felmerülő problémák életszerűek de egyben szórakoztatóak, tökéletes chicklit. A helyszínek és az idősíkok közötti ugrálás az elején engem egy kissé összezavart, de hamar ráéreztem, miről van szó. Jó szívvel ajánlom az angol verziót is, a nyelvezet nem bonyolult, könnyű olvasni (egész felüdülés lehet azoknak, akik eddig csak Rowlinggal próbálkoztak eredetiben).

Nincsenek megjegyzések: