2015. július 16., csütörtök

Olvasónapló - Robert Galbraith: A selyemhernyó


Azt szerettem a legjobban A selyemhernyóban, hogy engem is félrevezetett. Ahogy Cormoran és Robin nyomoz a híres író gyilkosa után, az itt-ott elejtett információk alapján akaratlanul is megpróbáltam kitalálni, okosabb vagyok-e az írónál, rájövök-e a gyilkos kilétére hamarabb, mint hogy Rowling leírná - be kell ismernem, elvesztettem a csatát. Nem hiába, mitől lenne egyszerű túljárni annak a nőnek az eszén, aki kitalálta a Harry Potter-univerzumot?

A selyemhernyó J. K. Rowling álnéven írt krimisorozatának a 2. kötete a Kakukkszó után. A főszereplő Cormoran Strike, egy lábát vesztett, veterán katona, aki magánnyomozóként tevékenykedik Londonban. A Kakukkszó elején alkalmazott ügyeinek intézésére egy Robin nevű asszisztenslányt, akinek a szerepe a két könyv alatt egyre hangsúlyosabbá válik.

A történet kezdetén Strike-ot egy híres író felkutatásával bíz meg annak felesége. A férfi hetek óta eltűnt, ami nem ritka, de ez a mostani kezd túlzás lenni - Strike azonban sajnos már csak az író holttestét találja meg. A rendőrség és Strike párhuzamosan nyomoznak a gyilkos kiléte után, Strike az igazságot kutatja, a rendőrök pedig a magánnyomozóval is próbálnak versenyre kelni, miután az megszégyenítette őket a Kakukkszóban forgó események során azzal, hogy egy öngyilkosságnak hitt esetről bebizonyította, hogy valójában gyilkosság volt.

Ahogy halad előre a cselekmény, feltárul a londoni írók kaotikus világa. Évtizedes barátságok, alig rövidebb ellenséges viszonyok és kínos pletykák kerülnek napvilágra a nyomozás során, amiben élvezet elmerülni. Rowling nagyon színes, életteli világot fest, gazdag karakterekkel és szépen leírt környezettel.

A regény során nem csak a nyomozás, de a főszereplők jellemfejlődése is jól kirajzolódik. A végén egy kicsit hiányérzetem lett, ugyanis az utolsó pár fejezetben már látjuk, hogy Strike tudja a megoldást, begyűjti a végső bizonyítékokat és ebben a szakaszban Rowling már elsiklik afelett, mi zajlik közben a szereplők fejében. Az egyik legérdekesebb szál számomra Robin vívódása - a lány HR-es diplomáját a kukába dobva állt be Cormoran mellé titkárnőnek azért, mert gyerekkora óta nyomozó szeretne lenni. Vőlegényét ez a helyzet meglehetősen bántja, ami a közelgő esküvőjük miatt sok konfliktus forrása. Robin azonban úgy dönt, hogy a sarkára áll és kiáll azért, amit szeret és amiben hisz, vőlegénye pedig a kezdeti meglepetés után megpróbálja támogatni ebben. Van egy olyan érzésem, hogy a harmadik kötetben ki fog derülni, hogy ez nem is olyan egyszerű...

Összességében: Rowling remek, gazdag világot épít fel akkor is, ha muglikról van szó, érdemes olvasni a felnőtteknek szánt könyveit is.

Nincsenek megjegyzések: